Fogalomzavar

Mi is a fogalomzavar? – kérdezhetjük. Nos, szakértők szerint, ha valaki egy szót, egy kifejezést, amely tulajdonképpen egy fogalmat takar, rosszul értelmez, akkor fogalomzavarról beszélünk. Továbblépve, a tudományos megállapítás szerint ez a zavar egy mentális zavar. A boncolgatást folytathatnánk, mert a mentális zavar tudományos meghatározása is vitás, nem beszélve arról, hogy mai zavaros világunkban, már nehéz az egészséges és a kóros agybeli állapotok pontos elkülönítése.

Miért aktuális napjainkban ez a mentális betegség? Rövid magyarázatom: a körülöttünk zajló eseményeket az emberek nagy része nehezen emészti meg, nem értik az ellentmondásokat, a logikátlanságot, a téves politikai döntéseket. Felelős beosztásban dolgozó emberek, akik demokratikus úton kerültek magas pozíciókba olyan kijelentéseket tesznek, melyek egyszerűen megdöbbentőek, legalábbis a békepárti oldalnak. Van egy másik oldal is? SAJNOS igen, és itt érkeztem tulajdonképpen a lényeghez: ha a tanító bácsi nincs tisztában a fogalmakkal, akkor a serdűlő gyermekből sem lesz értelmes felnőtt, és ha a politikus, akire felnézünk és megbízunk munkaköri kompetenciájában, a fogalmakat zavarosan kezeli, akkor nagyon nagy bajt okozhat.

Három fogalom, melyeket ma, szinte világszerte rosszul értelmez a politika, és ebből adódóan pl. az Európa Unióban ma két egymással szemben álló oldal vitájában, mind veszedelmesebben csúszunk a lejtőn egy szakadék felé.

Háború vagy béke, demokrácia vagy politikai kiszolgáltatottság. Aki háborúban gondolkozik, az nincs tisztábban a fogalommal, és ez enyhe megfogalmazás, mert sokan használják itt a kretén, idióta kifejezést. A háború a politika folytatása más eszközökkel – állította a porosz Carl von Clausewitz, akit azóta is a hadtudományok nagy zsenijének tartanak. Nem vitatom személyét, de határozottan állítom, hogy mindenféle háborúzás az adott politika teljes kudarca, mert a politika valódi célja, hogy minden esetben a társadalom jólétét, közös ügyeink intézését és egészséges előmenetelét biztosítsa. A háború ezeket a célokat egyenesen a szemétbe dobja, társadalmának tagjait feláldozza az emberektől teljesen idegen érdekekért. Ma, az Unió politikusai egyszerűn nem értik, mit jelent a háború, 90% nem is értheti, mert – szerencsére – nincs semmiféle személyes tapasztalata. Annyit viszont kellene tudniuk, hogy minden társadalom súlyos büntetést ró ki a gyilkosságra, a háborúzás pedig tömeggyilkosság! Könyörgöm, tisztázzák fejükben a fogalmat, mert ami rossz, kegyetlen, azt nem lehet pártolni.

A béke fogalma sem olyan bonyolult, hogy ne értsük meg. A béke ellenségeskedés nélküli életet jelent, nyugalmat, biztonságot, és harmóniát számunkra, ami a boldog élet alapfeltétele. A józanész azt diktálja, ami logikus, és az minden esetben, mindenki előtt világos, hogy békében élvezni az élet szépségeit sokkal jobb, mint egymást megölni.                                                                   

Európa mai vezetőinek nagy százaléka ma minden erejével a háborús feszültség fenntartására, sőt annak fokozódására törekszik, de ennek semmi köze a demokráciához, ellenkezőleg annak teljes mellőzése, elárulása. Ha ma az utca emberét megkérdezzük, nem hiszem, hogy sokan mondanák: igen, legyen háború, győzzük le az ellenséget! Az emberek nagy többsége BÉKÉBEN élne szívesebben, mint háborúzásban, ha valaki viszont megkérdezi őket véleményükről, azok populisták. A sokat emlegetett demokrácia tehát csak humbug, szemfényvesztés, ámítás.

Összegezés: az élet szép, még akkor is, ha sok a szomorúság, amit sajnos nem tudunk kikerülni. Tegyük meg, ami tőlünk telhető, hogy számunkra és embertársaink számára a lehető legkellemesebb, legbiztonságosabb és legboldogabb életet biztosítsuk, ez nem mindig könnyű, de már maga az igyekezet, a jó szándék is sokat segíthet. Aki ennek az ellenkezőjét teszi, az ne legyen vezető, ne irányítsa, ne terrorizálja embertársait, ha beteg, és pl. fogalomzavarban szenved, kezeltesse magát, biztos, hogy kezelhető. Ha viszont érdekből, vagy rossz szándékból cselekszik, félre kell tenni. Ilyen egyszerű ez!

Az európai politika vissza kell térjen az önállósághoz, ami azt jelenti, hogy elsősorban az európai értékrend és érdekek megőrzésére kell koncentráljon, de ezt csak békében teheti meg. Az orosz–ukrán háború mögött az Egyesült Államok geopolitikai és stratégiai elképzelései állnak, ezekhez Európának semmi köze. Történelmi valóság, hogy Oroszország Európa része, és ha nem vagyunk hajlandóak velük tárgyalni, akkor ebből nagy baj lehet.

Kezdjünk végre gondolkozni, és tisztázzuk a fogalmakat.