Forrongó világ

Bizonyosan állítom, hogy a második világháború befejezését követően még nem volt ennyire pattanásig feszült a helyzet – a kül- és belpolitikai – a világban, mint manapság. Még a hidegháború évtizedeiben sem dörögtek annyi helyen a fegyverek, mint napjainkban. (Állítólag a világ egyharmadában, 71 országban!) Nem véletlen, hogy Alexander Vucsics, a lemondott szerb köztársasági elnök a harmadik világháború kitörését vizionálja.

És nem elég, hogy Ukrajnában, Délnyugat-Ázsiában, Afrika számos országában folyik az öldöklés, immár Nyugat-Európa országaiban is erőszakba torkollott a fiatalok elégedetlensége. A francia diákok és egyetemisták békés tüntetéséhez előbb szakszervezeti dolgozók csatlakoztak, majd olyan feketemaszkos és -öltözetű egyének, akik erőszakossá tették az egész megmozdulást. Ezek a személyek provokálták a kivezényelt karhatalmat, összecsaptak a rendőrökkel, üzleteket fosztottak ki, kirakatokat törtek be, autókat gyújtottak fel. Az ország néhány városa lángokban állt.  Az összecsapásokban megsérültek száma ismeretlen, köztük sok a rendőr is. A rendőrség több ezer személyt tartóztatott le. (Ezek egy része kiskorú.) A megmozdulások átterjedtek Belgiumra, majd Milánóra, illetve a katalán Barcelonára is.  A randalírozók, erőszakoskodók többsége migráns hátterű. Az okozott károk sok millió euróra becsülhetőek, a kifosztott üzletek veszteségeit még nem tudták felmérni. 

Voltak városok, ahol templomot is felgyújtottak, ahol antiszemita szlogeneket firkáltak falakra, úttestre, palesztin zászlókat tűzdeltek középületekre. A tehetetlen Macron elnök népszerűsége tovább csökkent. Írom ezt annak ellenére, hogy a rend helyreállítása érdekében a rendőrség mellé az utcára rendelte a hadsereget is.  A valaha büszke, hatalmas gyarmatbirodalommal rendelkező világhatalmat a polgárháború kitörésének veszélye fenyegeti. 

A francia helyzettel kapcsolatban egy ott szolgálatot teljesítő aradi római katolikus atya néhány hónappal ezelőtti értékelése jutott eszembe. Ő a nyáron mondotta, hogy a franciaországi keresztény társadalom túlnyomó többsége közönyössé vált. A templomok üresek még a jelentősebb vallási ünnepeken is. A franciák kis hányada gyakorolja a keresztény hitet. A még fél évszázaddal ezelőtti, közmondásosan híres francia nacionalizmus és a nemzeti összetartozás érzése is már rég a múlté. Az legfeljebb egy-egy sportrendezvényen tör elő. A keresztényi és nemzeti hagyományokat háttérbe szorítja az ateista-globalista nézeteken alapuló liberális ideológia. Evvel szemben a bevándorolt muszlimok mecsetei minden ünnepnapon megtelnek, számukra a vallás megmaradt összetartó kapocsnak.

Szóval forrong a világ. Donald Trump elnök ígérget, személyesen is, telefonon is tárgyal hol az ukrán, hol az orosz elnökkel, de nem jut egyről a kettőre. A tárgyalásokban az Európai Uniónak nem osztanak kártyát, pedig annak gazdasági támogatása nélkül a háborúban Ukrajna már rég bedobta volna a törülközőt. A nyugati jelentős, az Unióban meghatározó szerepet játszó államokat gyenge, a lakosság többségének támogatását nem élvező politikusok vezetik. Ismétlem: a francia Macron elnök tehetetlen, akárcsak a német Friedrich Merz kancellár. A spanyol kormányfő sorsa pedig november végén dől el arról, hogy marad-e, vagy távozásra kényszerül. Akkor ki tudna erős kézzel rendet teremteni ebben a forrongó világban? 

Számunkra csak egy dolog örvendetes: a hónapokon keresztül tartó zűrös belpolitikai válság, a felelős miniszterelnök hiánya ellenére itt nem lett puskaporos a levegő. Reméljük, nem is lesz a szociáldemokrata kormányzás alatt sem!