Franciaország-stratégia

Mint ismeretes – vagy talán nem is annyira? –, az Európai Unió ötlete a francia–német (avagy német–francia), a vén kontinensen „ősinek” számító, több háborút is elindító ellenségeskedés felszámolásából indult ki. 

És lám: az Unió megalakulása óta hatalmasat bővült, a történelem által ugyancsak megviselt kelet-európai országokkal is, és minden nehézség dacára, egyelőre legalábbis, életképesnek látszik.

Most – német ötletre – újabb kezdeményezésnek lehetünk tanúi.

Egy nemzedék alatt – szól a hír – kétnyelvű tartománnyá tenné a németországi Saar-vidéket a helyi kormány: a Franciaországgal és Luxemburggal határos vidéken meghonosítanák a francia nyelvet is. Azon a kicsi – 2569 km²-es, az Arad megye

területének (7754 km²)  kb. egyharmada – területen, amely a történelem folyamán örökös Páris-almája volt a két nagy európai ország kapcsolatában.

Ma a Saar-vidék – Berlin, Bréma és Hamburg után a negyedik legkisebb német tartomány – Németország része, hivatalos nyelve a német, becsült lakossága valamivel egymillió lélek fölötti. A konzervatív CDU és a szociáldemokrata SPD közös kormányának kedden bejelentett tervei szerint a német mellett 2043-ig általánossá teszik a franciát az élet minden területén.

Hogy miért?

Mert a Saar-vidéken, Németország délnyugati részén franciák is élnek, és különben is: ez egy „ütközőzóna”, a két ország találkozásának helye, ahol üdvös lenne, ha a két ország lakosai értenék és beszélnék egymás nyelvét: a francia a németet, a német a franciát. Hogy a franciák hogyan reagálnak az elképzelésre, nem tudom; azt személyesen tapasztaltam, hogy a francia–német határ menti ma francia Strasbourg- (valamikor német Strassburg-) közeli benzinkútnál az alkalmazott (francia?, német?) mindkét nyelvet jól beszéli.

Ami, a két ország határának közelében lévő helységben, szerintem legalábbis, nemcsak természetes, de ésszerű, szükségszerű is. Mint ahogy az is, hogy egy vegyes (különböző nyelvű szülőkből álló) családban a gyermek mindkét szüleje nyelvét (akár anyanyelvként) megtanulja. Ha nem egyéb meggondolások: a gyakorlati haszon miatt.

Saar-vidéken tehát úgy döntöttek: a nebulóknak az általános iskola első osztályától kötelező lesz a francia nyelv tanulása, a közszolgálati állások betöltésénél pedig feltétel a francia nyelv ismerete (ki kiált majd diszkriminációt, és hova fordul sérelmével?), és bizonyos állami állásokra francia állampolgárok is jelentkezhetnek majd. És így tovább, mert az ún. Franciaország-stratégia egyéb előírásokat is tartalmaz, hogy Saar-vidék „a Németországhoz vezető híd és Franciaország kapuja” legyen – olvasható az erről szóló közleményben.

Minderről az jut eszembe: mi történne, ha Románia nyugati és Magyarország keleti, határos, többnyire vegyes lakosságú részein bevezetnék a magyar, illetve román nyelv kötelező oktatását, az immáron elég gyakori átjárások okán a kapcsolatteremtést megkönnyítendő? Milyenek lennének a visszhangok, hányan átkoznák, nyíltan vagy kevésbé nyíltan az állami diktatúrát?

A mai idősebb nemzedék aligha kap gyakorlati választ rá.