Furcsa, szomorú ünnep

Nagyon sok március 15-ét megéltem már, vidámat, lelkesítőt, de volt sok szomorú is, hiányérzetet kiváltó. Az ideiből alig léptünk ki, szokatlan volt, furcsa és egy kicsit lehangoló. Majdnem minden hagyományos rendezvény elmaradt, nem voltak gyülekezések, nagy beszédek, és az emberek nagy része nem is tudott a nemzeti ünnepre koncentrálni. Más problémáink vannak.

Utazom a híres hatos villamoson, velem szemben két bakfis, gimnazisták lehetnek, kezükben kis üveg, abból spriccelnek a kezükre, dörzsölik a tenyerüket. – Védekeztek a vírus ellen? – kérdezem tetetett kíváncsisággal, hiszen ők is, én is tudom, hogy a kérdés szónoki volt. Belemennek a játékba, és kezdik magyarázni, mennyire fontos a kézhigiénia. – A suliban, vagy otthon a szülőktől kaptátok az útmutatást? – kérdezem. – Mindkét helyen magyarázzák, de mi is olvastuk – felelik. Aztán mesélik, hogy a Madách Színházba mennek az osztállyal, diákelőadás lesz.

Ez még a múlt hét közepén volt azóta már nincs színház, nincs utcai mulatozás, zene-bona, sportesemény, csendesebb lett a város, de nincs igazi pánik, a magyar, mint mindig beletörődik sorsába, magában morog, de nincs mit tenni, kivárjuk a végét. Csak az ellenzék kiabál, semmilyen intézkedéssel nincs megelégedve, ők persze mindent jobban csinálnának. Nem tudom, hogy dühöngjek-e, vagy undorodjak. Legalább egy ilyen vészhelyzetben kellene a széles összefogás.

Még a vonaton, Münchenből jövet olvastam a Spiegel legutolsó, februári számát, a fél lap a „Koronáról” szól. Az orvosi rész is figyelemreméltó, de ezen a téren okosabbak úgy sem lehetünk, a gazdasági következmények elemzése már érdekesebb, hiszen mindennapi életünkre lehet óriási hatással. A tanulmányt közösen írta 13 neves gazdasági elemző, és ha egy mondatba sűríteném az írás lényegét, az írnám: Közeli jövőnkben lényeges változásokra számíthatunk gazdasági és társadalmi életünk alakulásában.

Azt ma már mindenki látja, aki egy kicsit is figyeli a gazdasági folyamatokat, hogy Kína nélkül nincs jól működő világgazdaság. Az idősebb korosztály számára ez furcsán hangzik, hiszen a mi gyermekkorunkban Kínáról csak a mesékben hallottunk. Ma viszont nincs ún. „high technology”, csúcstechnológia a kínai cégek nélkül, a nyugati digitális rendszerek nem működhetnek, és az olyan óriás vállalatok, mint pl. az Apple (Iphone) vagy a Nike (sportcikkek) anyagi sikere, a kínai és más ázsiai beszállító cégek nélkül elképzelhetetlen. Az autóipar forradalmában is Kína vezet, néhány év alatt a legnagyobb elektromos-autó gyártója és piaca lehet.

Ezért volt a megdöbbenés és a pánik a tőke világában és a tőzsdén, mikor az új, ismeretlen, és nagyon gyorsan terjedő vírus Kínából elindult világkörüli, pusztító útjára.

Aki ismeri a kínaiakat, az talán nem csodálkozik, de az bámulatos – legalábbis a hírek szerint –, hogy ez a hatalmas ország milyen rövid idő alatt rendbe tette magát a „koronavírus-ügyben”. Persze a kínai „bemondásokat” sem vehetjük készpénznek, mi öregek jól ismerjük a diktatúrák médiataktikáját, de az biztos, hogy a kínai orvoslás nem sokat spekulált, ahogy hallani, óriási adag-talán napi 24 ezer mg. C-vitamin infúzióval kezelték a megfertőzötteket, és ez – talán? – segítetett. Itt, Európában, erről kevés szó esik, Magyarországon privát orvosok 10-12 ezer forintért végeznek el egyetlen infúziót, az adagtól függ az ár is. Az átlagbeteg ezt nem tudja megfizetni.

A vírus, remélhetőleg, a meleg beálltával veszít erejéből – állítólag száraz, meleg miliőben nem életképes –, de az életünk sokban megváltozhat. A Kínával való gazdasági versengés más mértékek után fog igazodni, de lényeges tényező marad. Az Ázsiából áramló turizmus valószínűleg csökkenni fog, ez az olaszoknak lesz óriási érvágás, akik különben is nagyon, nagyon szorult helyzetben vannak.

Semmit nem lehet előre kiszámítani, változások lesznek, de jó lenne, ha mi magunk is jobban átgondolnánk a dolgokat. A globalizáció felborította a régi értékrendet, a sokat bírált „konzervatív” gondolkodást. Fiataljaink már ebbe az „ÚJ-ba” születtek bele, mást nem is tudnak elképzelni, pedig a példák azt mutatják, hogy a dolgok ÍGY nem mennek jól. A globalizált világ minden jót ígér, melyek határtalanul mindenkihez eljuthatnak, sajnos sok jó nem jutott el oda, ahol a legnagyobb szükség lett volna rá, de a rossz, a nagyon rossz – ahogy látjuk – nem ismer határokat.

Világunk, remélhetőleg helyes irányba igyekszik majd megváltozni, de ehhez, ezt gyakran ismételjük, az általános gondolkodásmód kell megváltozzon. Talán ez az undok vírus ebben segíthet valamit.

Különben a koronavírus „megszületésével” és terjedésével kapcsolatban, elég sok összeesküvés-elmélet született. Nehéz ezeket leellenőrizni, de teljesen figyelem nélkül hagyni is hiba volna. De erről legközelebb.

Hollai Hehs Ottó, Budapest