Gondviselés

Pénteken délután szép, napsütéses időben indultam az Aradi Magyar Napok idei programjának nyitóünnepségére, amit a járvány elleni óvintézkedések okán a Megyei Kulturális Központ Bariţiu utcai szabadtéri színpadán szerveztek. Tekintve, hogy 18 óra tájban kellemesen meleg volt, a dzsekimet a néhai Victoria mozi melletti parkolóban, az autómban hagytam. Amint beléptem a szabadtéri színpad udvarára, a bejárat közelében odaköszöntem a szervezőknek, az RMDSZ vezetőknek, majd tréfásan megkérdeztem: „Uraim, megmondanák, hol találom a sajtópáholyt?

Azok nevetve vették a lapot: bármelyik széket kinevezhetem sajtópáholynak.

Szétnéztem a nézőtéren egymástól tisztes távolságra elhelyezett műanyagszékek között és az első sorban a színpadhoz legközelebb álló székre ültem, hogy jól láthassam, hallhassam, fotózhassam a nyitóelőadást.

19 óráig minden rendben ment, akkor azonban érezni kezdtem, hogy fázik a rövid ujjú ingem. Arra gondoltam, felkelek, elmegyek a mintegy 250 méterre lévő autóig a dzsekimért. Ám eszembe villant: az első sorban, a színpad előtt ülök, tehát mindenki végignézi, amint a műtét előtt álló porckopásom miatt előbb fel kell állnom, fél percig be kell melegítenem a jobb lábamat, hogy bizonytalanul elindulva, 10-15 méternyi sántítás után, viszonylag normális járással megtehessem az utat a kijáratig. Végiggondolva a tortúrát, eldöntöttem: nem megyek, elvégre egy órát így is kibírok.

Miközben telt az idő, egyre jobban fáztam, ezért megfeszítettem a hátizmaimat, hogy felmelegedjek, de egyre kevésbé sikerült. Újra fontolgatni kezdtem a dzsekiért indulást, de végiggondolva a blamázst, újra lemondtam róla. Már arra gondoltam, nincs mit tennem, mégis kimegyek és vissza se jövök, amikor valaki hátulról a vállamra terített egy női ballonkabátot.

Sutaságom miatti szégyenemben meg se fordultam, csak megpróbáltam elférni az enyémnél jóval kisebb méretű kabátban. Csak az előadás végén, amikor felálltam, s jobb lábamat bemelegítetve a sántítva történő elinduláshoz, visszaadtam és megköszöntem a gondoskodást a mögöttem ülő Krikorka Cecíliának. Mert pénteken este Cecília asszony volt számomra a megtestesült gondviselés, aki a nemes tettével talán egy tüdőgyulladástól óvott meg, amiért ezúttal is hálásan köszönetet mondok.