Gyeplő

Normal 0 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Hétfőn és kedden, az idei tavaszi parlamenti ülésszak két utolsó napján sem törődtek a honatyák azzal, hogy az Alkotmány szerint minden polgár egyenlő, szinte egységesen szavazták meg néhány elit társadalmi réteg kiváltságos nyugdíját.

Félreértés ne essék: nem azzal nem értünk egyet, hogy a katonák nyugdíját tevékenységük utolsó 5 évének olyan 6 hónapos időszaka alapján fogják kiszámítani, amikor a legmagasabb volt a fizetésük, azt sem kifogásoljuk, hogy esetükben a fizetés nem harmincvalahány százalékát, hanem a bruttó 80%-át veszik alapul, sőt azt sem, hogy egyéb járandóságaikat is figyelembe fogják venni, s a 60 éves nyugdíjazási korhatár se kifogásolható.

Hanem csak azzal, hogy ez a számítási mód kivétel.

Mint ahogy az is, hogy ha nem is ugyanilyen, de hasonló nyugdíj-kiszámítási módot szavazott meg kedden a képviselőház a parlamenti tisztviselők számára is, miután a honatyák maguknak rég megszavazták már ezt a privilégiumot, arra hivatkozva, hogy más társadalmi kategóriák, például a bírák is részesülnek ilyesmiben.

S ha már lúd, legyen kövér: a diplomáciai testület tagjait, a konzulátusok munkatársait, a külkereskedelmi tisztségviselőket is megilleti a hasonló különleges, vagy szolgálati nyugdíj, a társadalmi megbecsülés.

Ami nem jár ki, ugye, se szakmunkásnak, se parasztnak, se tanárnak, se mérnöknek, se orvosnak, se tudósnak ebben a hazában.

Ha már az állam olyan gazdag, hogy megengedheti magának legkitűnőbb állampolgárainak különleges megbecsülését, sokféle utat választhatna, csakhogy e szociális, erkölcsi és financiális kérdést a politikai csatározásokban süketek párbeszédévé alacsonyítják le.

Hogy csak egyet említsünk: minden társadalmi kategóriából szakmai kritériumok alapján maga az illető szakma kiválaszthatná a 10, 20, 50, vagy száz legkiválóbbat, mesés fizetést és nyugdíjat adna nekik, senki sem szólhatna semmit, mindenki tudná, hogy az ország legkiválóbb tanító nénijéről, esztergályosáról, színészéről vagy számítógép-rendszergazdájáról van szó, olyanokról, akikre felnézhetünk.

Más tippet nem adok, úgysem hallgatnának meg a honatyák, s elsősorban nem azért, mert szabadságra mennek.

Nyugodtan hazatérhet kormányfőnk is Törökországból, az őszi ülésszakig nem kell félnie egy olyan új parlamenti többségtől, amely megbuktathatná.

Ha csak nem mond le, nem önként és énekelve ugyan, hanem az államfő újabb felszólítására.

A fene se tudja, hogy van az, hogy Bukarestben az államfő és a kormányfő sohasem fér el egy kocsi ülésén…

Ha odajutunk egyszer, hogy a gyeplőt közösen fogják tartani, az ország szekere is könnyebben elkerüli majd a gödröket, a minimálbért, kis fizetéseket is nem aprópénzzel fogják majd emelni, s arra is sor kerülhet, hogy nemcsak a pillanatnyilag elitnek számító társadalmi kategóriák nyugdíját fogják méltányosan kiszámítani.

 

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:\\"Table Normal\\"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:\\"\\"; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:\\"Times New Roman\\"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}