Ha nincs koronavírus…

Eddig számtalan egyéni és közösségi drámát okozott a 2020 márciusától nyakunkba szakadt koronavírus-járvány, amelyről csak rosszat lehet hallani, látni, olvasni. Magamnak azonban van vele kapcsolatban egy pozitív élményem is. A történet jó tíz évre nyúlik vissza, amikor Aradnak a nagyváradi kijáratát, vagyis a Petru Rareş utcának az aszfaltburkolatát gépekkel felmarták, kiszélesítették, illetve újraaszfaltozták. A házunk előtti útszakaszba épített szennyvízakna mellett időközben üreg keletkezett, amely fölött az aszfalt leereszkedett, ezért a nagy sebességgel átrohanó autóknak a kerekei nagyot csattantak rajta. Mivel amúgy is javították az utat, megkerestem a csoportvezetőt, akinek megmutattam az akna melletti mélyedést, amire legyintett: Nem nagy dolog, feltöltjük.Másnap meg is tették, a szomszédom szemtanúja volt, amikor az akna melletti üregbe köveket dobáltak, majd forró bitument öntöttek rá, tehát nem sajnálták a drága útépítőanyagot. Meg is nyugodtunk, hogy ezután éjjel nem riadunk fel álmunkból a mélyedésben csattanó autókerekek zajára. Két hét múlva azonban a házunkból a szennyvízaknába csatlakozó lefolyócső eldugult. Telefonáltam a vízgyárba, ahonnan kiküldték a duguláselhárító autót, amellyel azonnal megállapították: a műanyagból készült szennyvízlefolyó csőnek az aknába csatlakozó része annyira össze van lapítva, hogy azon csak a víz tud átfolyni. Egyetlen megoldásként az akna melletti útburkolatot fel kell törni, leásni a jelzett csőig, s a tönkrement részét ki kell cserélni. Igen ám, csakhogy – állításuk szerint – az új aszfaltburkolatot 10 évig nem szabad feltörni. Ha azonban eldugul, szóljak, mert kijönnek, és magas nyomású vízzel elhárítják a dugulást.Ki is jöttek, de nem azonnal, hanem valamikor nap közben, ezért valakinek egész nap otthon kellett várnia, hogy elmagyarázza, miért dugult el, illetve menjen a vízgyárba kifizetni az alkalmankénti kidugaszolásra felszámolt 80 lejt. Az eltelt 10 év alatt benyújtott számos kérvény nyomán kijött egy mérnök is, aki megállapította a hiányosságot, de csak a vállát vonogatta: sajnos, a polgármesteri hivatal engedélye nélkül nem lehet a burkolatot feltörni. Mivel már nem volt lelki erőm a kidugaszoló autót megvárni, vásároltam egy 15 méter hosszú, acéldrótból készült dugaszolás-hárító „kígyót”. Azzal viszont csak késő este – miután a főutca forgalma enyhült – lehetett dolgozni. Az akna elé 15-20 méterre, a külső forgalmi sávra kihelyeztünk két fényvisszaverő háromszöget, felnyitottuk a szennyvíz-akna fedelét, lehasaltam mellé, hogy a másfél méter mélyen található, eltorzított lefolyócsőbe forgómozgások közepette benyomjam a kidugaszoló „kígyót”. Tekintve, hogy a csőben keletkezett dugó jó hosszú volt, 10-12 méter hosszan bele kellett nyomni a lerakodott ürülékbe, hogy a mögötte lévő víz elindulhasson, kimossa az egészet. A késő este végzett, rendkívül veszélyes munka közben a tőlünk mintegy 80 méterre lévő fénysorompónál felgyülemlett autóknak a vezetői gyakran nem értették a helyzetet, miért van két fényvisszaverő háromszög letéve, miért nem használhatják a szélső forgalmi sávot az úton hasaló ember miatt? Amikor kinyílt a fénysorompó, a fiam égő elemlámpával köröz-ve jelzett az autóvezetőknek, akik nagy sebességgel rohantak el mellettünk.Ilyen körülmények között talált bennünket a koronavírus-járvány, és nagy meglepetésemre, 2020. november 15-én reggel a ház előtti mozgolódásra lettem figyelmes: egy erőgéppel feltörték az aszfaltot az aknafedő mellett. Megörvendtem, hogy végre meg akarják javítani a lefolyót, ezért a csapatvezetőnek magyarázni kezdtem, milyen gond van vele: másfél méter mélységig ki kell ásni, majd egy méter hosszúságban kicserélni a tönkrement lefolyócsövet…A csapatvezető azonban hideg, fásult hangon kijelentette: magát és csapatát a polgármesteri hivatal küldte az akna melletti mélyedés eltüntetésére…De hát értse meg, próbáltam győzködni, hogy a lefolyónk 10 éve rendszeresen eldugul, csak egy kicsit kellene többet dolgozni a méternyi darabnak a kicserélésén. Megfizetném, vetettem be az utolsó adut.Az nem ránk, hanem a vízgyárra tartozik, azt majd ők javítják meg. Mi viszont, egyelőre feltöltéssel eltüntetjük a mélyedést – mondta határozottan.Meg is tették, tovább nem durrantak az autókerekek a mélyedésben. Maradt a használhatatlan lefolyónk.Mivel a járvány miatt már nem lehetett személyesen, csakis a világhálón bármit is kérvényezni, számítógépen fogalmaztam meg a panaszlevelemet november 19-én az Aradi Víz és Csatornázási Vállalat vezetőségéhez. Folyamodványomban mindent részletesen leírtam (lásd a fentieket), s így fejeztem be: Tisztelettel kérem, küldjenek ki egy csapatot a szennyvízlefolyóm 10 éve tartó kálváriájának a megszüntetése érdekében.

***Mivel a folyamodványt a yahoo-s címemről háromszori próbálkozással sem sikerült elküldeni a Víz és Csatornázási Vállalat címére, a nyugatijelen.com-os címemről küldtem el, szerencsésen.Másnap reggel 7 óra után az utcáról behallatszó kotrógép zajára, emberek hangjára lettem figyelmes. Amint kiléptem a kapun, elállt a lélegzetem: a jelzett akna mellett jókora mélyedés tátongott. A csapatvezető megkérdezte: maga az az XY, és az újságnál dolgozik-e? Miután igent mondtam, átadta a 23130/2020. XI. 20-án iktatott beadványt, majd megkérdezte: meg akarom-e írni a csatornával kapcsolatos problémámat?A meglepetéstől alig jutottam szóhoz, de megígértem: nem akarok semmit megírni, csak végre javítsák meg becsületesen!Ezúttal meg is tették, nemcsak az akna mellett, hanem 4 méter hosszan kicserélték a PVC-lefolyót, a végét az aknában lefelé bővített nyílásba helyezték, hogy jobban lefolyhasson a szennyvíz. Derekas munkát végeztek, pénzt sem kértek és fogadtak el, megköszönték az üdítőket, amelyeket a munka könnyítéséért hoztam nekik.Közben azon gondolkoztam: ha nem tör ránk a járvány, és továbbra is papíron benyújtott, regisztrált folyamodványokban kérem a segítségüket, vajon meddig kellene még kéthetente, késő estéken lehasalnom a főútra, kidugaszolandó az általuk tönkretett lefolyómat? A beadványaimba biztosan soha nem szőttem volna bele, hogy az újságnál dolgozom…