Happy vagy?

Reményeim szerint ma már mindenki tudja kies és művelt hazánkban – amelyből több millióan külföldön gyakorolták-gyakorolják, s többnyire beszélik is az idegen nyelveket –, mit jelent a happy, még akkor is, ha nem tanultak angolul. Mert ha nem tanultak volna, a HappyLaJob című kérdőív jogosultságát meg kellene kérdőjelezni. Márpedig, ahogy nézem az interneten, a kutya se tette, tehát bizonyára az eb is beszéli, igen dicséretes módon, az angolt.

Magam, sajna, nem tartozom Shakespeare nyelvének ismerői közé (bár egyes, feltételezhetően hozzáértők szerint, a nagy Lándzsarázó Vilmos óta annyit változott az angol nyelv, hogy a maiak jószerivel nem is értik), de, más ötven, talán száz mai szóval együtt a happyt nagyon értem: megelégedettet, boldogot jelent.

Szóval: egy hazai felmérés szerint a mai romániai alkalmazottak 61 százaléka (kis híján kétharmada) azt állítja: elégedett, boldog a jelenlegi munkahelyén. Némi kétkedésre adhatna okot, hogy a felmérést egy munkaerő-toborzó weblap végezte – nemigen tudom felfogni, milyen indíttatásból, de hát kicsire nem adunk: a kicsinél sokkal fontosabb, hogy a hazai munkaerő nagyobbik része, a kimutatás szerint, elégedett. Ha pedig valaki elégedett a munkájával, annak se nagyobb fizetésre, se jobb munkakörülményekre stb. nincs szüksége.

Ideális munkához, ugye, ideális munkaerő.

Ha pedig így van, akkor nagyon jól van.

Ha mégse lenne így, akkor a felmérés sántít.

Lehetséges, hogy ez utóbbiról van szó?

A romániai munkaerő külföldre vándorlását jóindulattal a 39 százaléknyi elégedetlen távozásával is lehetne magyarázni: a kétötödnyi román (meg más nemzetiségű romániai) kitehet úgy két és fél, hárommilliónyit, amennyien elmentek (igaz, régebben, még a nemrég lezajlott felmérés előtt). Ők voltak, feltételezhetően azok, akik elégedetlenek voltak hazai munkahelyükkel, vagy pedig nem is volt nekik olyanjuk. Mint ahogy nincs, jelenleg, a romániai fiatalok majdnem 22 százalékának, azaz jó egyötödének. Ők munkát keresnek, egyesek talán nem is, ki tudja. Hogy nem dolgoznak, az fix. Meg az is biztos, hogy a hazai fiatalok körében a munkanélküliség valamivel nagyobb az európai átlagnál, de még mindig jobban állunk, mint például a spanyolok vagy a görögök, akik biztosan nem lehetnek annyira happyk, mint mi vagyunk.

De amúgy nagyon jól állunk: a kérdőívre válaszolók 68 százaléka, több mint kétharmada azt válaszolta: nagy örömet talál munkájában, 63 százaléka pedig megtalálja az egészséges összhangot a szakmai elfoglaltság és a családi élet között.

Hát, mit mondjak: innen már csak egy ugrás a tökéletesség.

Talán még kisebb ugrás, hogy végleg hátat fordítsunk a bugyuta felméréseknek.