Hatvanéves gyásznap

November 4-én kerek hatvan éve, hogy a szovjet tankok vérbe taposták a szabadság és függetlenség csíráját, így még egy gyásznappal súlyosbodott a magyar történelem. Még a szovjet vezetés sem hitte el, hogy az adott katonai és politikai helyzetben ez a kis ország a kommunizmus teljes megtagadásáig megy el. Ugyanis nem csak a helyi kommunista rendszert szándékozták megreformálni, vagy kiiktatni, hanem szembe szálltak a Varsói Szerződésben lefektetett katonai blokkal is, aminek természetesen a szovjet nagyhatalom volt a karmestere. Az árát már tudjuk.

Megfigyelhető volt a kommunista rezsimek alapvető működési mechanizmusában az erőszak alkalmazása minden téren. Állandóan harcoltak belső vagy külső ellenséggel, társadalmi sztereotípiákat alkottak, mint például: kulákság, osztályharc, népellenség, reakció. Amikor leszámoltak a külső ellenséggel, akkor egymást kezdték gyilkolni.

A lyukas zászló üzenete, hogy a magyarság nem tűri el a zsarnokságot, legyen szó bármilyen magasztos eszméről.

Ahhoz, hogy november 4 fekete nap legyen számunkra, sajnos magyarjaink egy kis része is hozzájárult. Azok a kommunista rendszerhez hű pártkatonák, törvénybírók, katonatisztek, akik eleget téve a szovjet követelésnek, sőt túlteljesítvén azokat, az 1956-ot követő  években levezényelték a retorziót, a véres megtorlást. Az újonnan restaurált kádári kommunista rendszer minden eszközt bevetett a primitív bosszú végrehajtásához, jogi háttérrel fedezve a halál uralmát. Bizonyítékul szolgál a halálos ítéletek magas száma.

Sokszor feltesszük magunknak a kérdést, hogy egy bizonyos rendszert szolgáló egyén, hogyan süllyedhet morálisan olyan alacsony szintre, hogy embereket küldjön a halálba. Lehet neveltetésre, jellemre, gyengeségre fogni, de egy ilyen bűn megbocsáthatatlan. Megjegyzem, hogy nekik semmi közük nem volt a néphez, a munkásokhoz vagy parasztokhoz. A jelzőket csak a megtévesztés miatt alkalmazták, még ha legtöbbjük ezekből a társadalmi osztályokból nőtte is ki magát. Az igazi cél a hatalom gyakorlása volt.

Sajnos ezek a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” nevében gyilkoló gonoszok soha nem álltak bíróság elé, hogy tetteikért számot adjanak. Mi több, 1989 után, a nemzetközi helyzet változásait kihasználva rendszerváltóként tűntették fel magukat, ráadásul ők, vagy pedig utódaik lettek az új kapitalizmus megteremtői.

Luda Gábor

Temesvár