Hazafiság

Látva az ukrajnai háború óriási pusztításait, a lebombázott városokat, a szétlőtt járműveket, leégetett, elsüllyesztett szállítóeszközöket, hozzáadva a két fél emberveszteségeit, nagyon elszorul a szívem. Nem tudom, hogy az útnak indult sokmillió ukránból hány fog visszatérni a háború befejeztével szétbombázott otthonába, az elpusztított munkahelye romjaihoz. Vajon mennyivel csökkent Ukrajna lakossága, avagy a két ország nemzeti összterméke az elmúlt negyedévben? Nem tudom, hány ukrán család gyászol, hány orosz katona özvegye, árvája siratja családfőjét. Természetesen, mindkét országban nem a politikus, hanem a közember issza meg a levét.

Ukrajna számára (valószínűleg) a gazdasági teljesítőképességét meghaladóak a háborús kiadások. Az ukrán elnök segítségért kiáltozik, mert fegyvergyárainak jó része romokban, a lőszerhiány természetes. Amerika ontja ugyan a fegyverküldeményeket, de azt valamikor, valahogyan meg kell majd fizetni. Miként?

Zelenszkij elnök folyton az ukrán hazafiságra apellál. Az ukrán hadsereg nem várt példásan állta, állja a sarat. Mindeddig. Ők a valódi hazafiak, de üres kézzel, fegyverek nélkül legfeljebb az ujjukkal fenyegethetik meg az ellenséget. Különösen a légierőt, mint az egykori viccben az albán légelhárítók. Miközben, nyugati hírforrások (figyelem, nem az orosz propaganda közli!) szerint az ország elnökének egymilliárdos bankbetétje van egy nyugati számlán (ha ők hazudnak, én is azt teszem!), s nemrég vásárolt egy több százmillió dolláros villát Floridában. Ha a hírnek csak a fele igaz, akkor is olyan tetemes összegekről van szó, amelyből bőven lehetne vásárolni fegyvert is, lőszert is. De ilyesmiről nem szól a fáma!

Nem kívánom, de ha orosz győzelemmel fejeződne be a háború, az elnök lehet felülne egy repülőgépre, s elvonulna élvezni a (szerinte) jól megérdemelt pihenést. S a hazafias szövegek ellenére, az sem kizárt, hogy ott hagyná a trutymóban az ország sok tízmillió lakosát.

Ha nem így történne, sűrűn meaculpáznék, s hamuval hinteném meg fejemet.