Hírmondók

Előrebocsátom: nagyra becsülöm a németeket. A megyénkből Németországba visszatelepült svábok között nagyon sok közeli ismerősöm, sőt barátom is volt, akiknek a hiányát a bőrünkön érezzük. 

Lévén, hogy a többségük megbízható, megalapozott gazdálkodói, szakmai tapasztalatokkal rendelkezett, a Bánságban és a Partiumban nagyban hozzájárultak a térség gazdasági, társadalmi fejlődéséhez, a civilizáció elterjedéséhez. Amióta azonban a szegénység, a kilátástalanság miatt Németországba visszatelepedtek, gazdasági téren, szellemiségükben visszafejlődött települések, leromlottan árválkodó templomok, lezüllött közbiztonság, nyomasztó balkáni állapotok uralkodtak el nemcsak az általuk hátrahagyott falvakban, városokban, hanem mindenhol. Az éltesebbek, akik ismerték őket, csak sajnálhatják, amiért a németek immár csupán hírmondónak maradtak közöttünk. Ha Erdélyben a szászok, nálunk a svábok tovább maradtak volna, bizonyára nem züllött volna az EU sereghajtójává az országunk.

Hogy miért írom le mindezt?

A közelmúltban Aradon megszervezett Márton-napi lámpás menet alkalmával – amit a német hagyományápolás szellemében tartanak –, miközben a Szabadság téri gyülekezőhelyre tartottam, emlékeimben felidéztem volt sváb ismerőseimet, akiknek a leszármazottaira, hátrahagyott rokonaira számítottam. Még mindig a fülemben cseng ízes tájszólásuk, amelyikért a visszatelepülésük után, Németországban meggyűlt a bajuk. Amint kinyitották a szájukat, azonnal felismerték őket, a nyelvüket nem tekintették németnek, ezért mindnyájuknak nyelvtanfolyamon kellett részt venniük. A téren gyülekezők csevegésére fülelve azonban, nagy meglepetésemre csak magyar, illetve román beszédet hallottam. Az unokájával és a lányával magyarul értekező nagymamától a német eredet felől érdeklődve, megtudtam: maga és felmenői magyarok, a férjének az apja viszont német volt, ráadásul Németországban él a testvére is.

Hogy miért íratták az unokát német iskolába?

Mert már a lánya is odajárt a rendszerváltás után, meg aztán német tudással hatványozottan megnőnek a csemete érvényesülési esélyei, tehát a lehető maximumot akarják biztosítani számára. Mert ugye, Németország mégiscsak Európa gazdasági motorja, ott sok ember boldogulhat.

Miután a lámpás nebulók szüleiktől közrefogva bevonultak a zsúfolásig megtelt nagytemplomba, a pap németül felolvasta az ünneppel kapcsolatos rövid liturgia szövegét. Hogy a szülők, a nagyszülők is megértsék, a továbbiakban románul beszélt a hagyomány eredetéről. Befejezésül németül énekeltek, szavaltak az érdek-németek jókora ünneplő tömegének, amelynek a tagjai alaposan felszaporíthatnák a reggeli német nyelvű szentmisék 7-8 résztvevőjét. Ők azonban nem érdek-németeknek, akik csak ünnepség alkalmából járnak templomba, hanem valódiak, akik hagyományosan vallásos hitbuzgósággal imádkoznak. Sajnos, ők már csak hírmondóknak maradtak közöttünk.