Ismét ködösítés

Egy kedves ismerősöm számolt be arról, hogy kíváncsiságból pünkösd szombatján egész nap figyelemmel követte a csíksomlyói búcsúról készült bukaresti híradásokat is. Mondja, hogy az első tudósítás szerint Csíksomlyón a nyeregben több ezer római katolikus zarándok gyűlt össze, s hallgatja a misét. Azután, amikor a tévében megjelentek az első képek is, akkor hirtelen több tízezerre módosították a számokat. Végül az esti híradókban már százezerre növekedett a létszám. (Aki istenhívő, tudja, hogy a hívek mindenütt az istentisztelet kezdetére érkeznek, nem csordogálnak aközben, nem növekszik a számuk.) Az, hogy a szabadtéri oltár előtt több százezren (a szervezők szerint mintegy 435 ezren) imádkoztak, énekeltek, járultak a szentáldozáshoz, az egyetlen általam látott tudósításban sem szerepelt. Azt elhallgatták. Hm…

A román média hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy a romániai magyarságot érintő kérdésekben (fogalmazzak finoman) nem a legpontosabban informált. (Azt, hogy félretájékoztat, nem akarom kijelenteni, mert valaki még sajtópert is a nyakamba akaszthat. Mint tették azt a hatóságok 1919 után számtalan esetben!)

Csak azt nem értem, hogy egy vallási kérdésben miért kötelező ezt a ködösítést használni? Ha egy politikai kérdésről lenne szó, esetleg még megérteném. De egy hagyományos búcsújárást sem lehet objektíven bemutatni? Talán az illetékesek azt szeretnék elfeledtetni vagy minimalizálni, hogy egy kisebbségi egyház egy ilyen méretű rendezvényt képes összehozni. Fáj valakinek, hogy a világ magyarjainak legnagyobb találkozóját románnak nevezett földön rendezik? (Különben a pápalátogatáskor is számtalan esetben észlelhető volt a magyar hívők háttérbe szorítása!)

Hogy a román média magánkézben lévő csatornáin, lapjain keresztül mi jut el a nézőkhöz, olvasókhoz, nem lehet korlátozni. De, hogy a közmédia is ugyanolyan ködösítő módon mutatja be nemzetiségi történéseinket (lásd a magyar köztársasági elnök erdélyi látogatását), azt enyhén szólva furcsálljuk. Mert az ország vezető testületeiben (szenátus, parlament) ott ülnek képviselőink, a koalíciós kormányban miniszterelnök-helyettesünk és több tárcavezető miniszterünk is van. Mikor szólnak már oda partnereiknek, hogy „Helló, fiúk! Ezért ezt nem kellene!”

Elvárnánk.