Jó munka, rossz munka

Mottó: Jó munkához idő kell.

Replika: A rosszhoz még több.

Minden népnek megvannak a maga, nemzedékek tapasztalataiból leszűrt bölcsességei, amelyek jó részét (köz)mondásokban fogalmazza meg.

Az egyik ilyen, hogy a jó munkához idő kell, azaz ha azt akarjuk, hogy valami igazán jó legyen, azt nem szabad csak úgy ukmukfukk, nagy hirtelen megcsinálnunk, meg kell gondolnunk és ellenőriznünk, hogy mit adunk ki a kezünk alól. Ha a kibocsátó különleges lángelme, talán el lehetne tekinteni a szabálytól. De hát ezt nehéz előre látni.

Amiből kiindulok, nagyon egyszerű köznapi eset.

Történt, hogy egy (mellesleg számomra kedves, fiatal) ismerősöm átrendezte a nemrég birtokába jutott, szerény méretű tömbházlakását. A régi is lakható lett volna ugyan, de nem felelt meg az ízlésének, hát változtatni akart. Minthogy rendelkezett évek során összegyűjtött szerény tőkével, hát belevágott.

Vásárolt, például, egy modern, mutatós ruhásszekrényt a hálószobába. Tükröset. Hazai gyártmányút.

Napjainkban a bútorokat (nagy részüket legalábbis) már darabokra szedve, kisebb-nagyobb kartondobozokban szállítják a megrendelőhöz. Hol vannak azok a „régi szép idők”, amikor – saját tapasztalataimra utalok – egy-egy kollégánkat, barátunkat nehéz testi munkával költöztettünk új lakásba, cipelve a nehéz bútordarabokat, s a munka befejeztével egy-két üveg vodka, szendvicsek mellett fűztük még szorosabbra barátságunkat?

Szóval, hogy saját szavamba ne vágjak: megjön a hármas nyílású (ajtójú) tükrös szekrény, sok darabban. Szülői meg egyéb segítséggel behordatnak a csomagok a lakásba, aztán lesz, ahogy lesz.

Normális (régi) forgatókönyv szerint szakember kellene a bútor összeszereléséhez. De hát egyrészt honnan vegyen az ember hirtelen ilyent? A boldog tulajdonos különben is azt gondolja: eléggé intelligens (felsőfokú végzettséggel, több beszélt nyelv birtokában) a probléma megoldásához, merthogy a bútor összeszereléséhez útmutató is van.

Nosza, rajta.

Közben azonban rájött önkéntes, neki segítő barátjával együtt, hogy a hazai gyártmányú szekrényből néhány lyuk, ahova ezt-azt a csavart be kellett volna illeszteni, hiányzik.

Nincs mese: ki kell a lyukakat fúrni. Ahhoz azonban fúró kell, ami nincs kéznél akármilyen háztartásban.

De nincs vége a történetnek.

Az illető egy asztalkát és széket is rendelt (modern világban élünk: távmunkát vállalt egy távoli országban) munkájának elvégzése érdekében. Az asztal- és székrendelés külföldi, amúgy igen neves (Romániában is jelen lévő) cégektől történt. Egyikük, mivel a szállítás elhúzódott, árleszállítást is alkalmazott.

A megrendelt, a laptop tartására szolgáló asztalt és ergonomikus széket a mellékelt (nagyon pontos, közérthető) szerelési útmutató alapján a nem szakember megrendelő mondhatni játszi könnyedséggel percek alatt összeállította.

Hogy mi ebből a tanulság?

Kb. az, hogy a dolgokat, legalábbis az egyszerűbbeket józan, racionális meggondolások alapján a helyükre kell tenni.

A nagyon nagyokat, az alapvetőeket sajnos, igen nehéz egy-kettőre elintézni. 

Magam nem hiszem, hogy a hazai nagy problémák nagy hirtelen megoldhatók, amíg, például, ilyen piti, jelentéktelen dolgok szerepelnek benne, csőstül, mint a hármasszekrény összeállításának gondjai.