Keleti nemzedékváltás

Moldova és Ukrajna egy évvel ezelőtt nyújtotta be hivatalosan EU-csatlakozási kérelmét, s Brüsszel egy nappal később meg is adta a tagjelölt státust mindkettőnek. Akárcsak az ezer sebből vérző ukrán szomszédja, immár Moldova is eltökélt az EU-s csatlakozás iránt, helyzete viszont sokkal kedvezőbb, mert nem kell fegyverrel megvédenie a hazáját. Kisinyov és Kijev kéz a kézben halad Nyugat felé, bő két évtizedes késéssel a többi volt szocialista országhoz képest.

Korábban nem volt meg az ehhez szükséges politikai akarat és társadalmi támogatottság sem Moldovában, sem Ukrajnában. 32 évvel a Szovjetunió összeomlása után azonban sok minden megváltozott. A hatalmas kommunista birodalom emléke egyre halványul, a 40 év alattiaknak semmilyen személyes tapasztalatuk sincs róla. A 40 és 55-60 év közöttiek – akik kamaszok vagy pályakezdő fiatalok voltak a Szovjetunió végnapjaiban – sem biztos, hogy pozitívan tekintenek vissza az akkori időkre. 

Több mint 30 év alatt folyamatosan gyengültek a többi volt szovjet köztársasághoz fűződő kapcsolatok, a gazdasági kötelékek gyakran meg is szűntek a szocialista ipar összeomlásával. Pionírtáborok sincsenek többé, egyre kevesebb moldovai és ukrán fiatal tanult oroszországi egyetemeken. Közben az Európához fűződő kapcsolatok jelentősen megerősödtek. Három évtized alatt egyre többen tanultak Európában (a moldovaiak főleg Romániában), a határok átjárhatóságával a moldovaiak és az ukránok rendszeresen járnak Európába, ami például a szovjet időkben elképzelhetetlen volt! A szovjet hatalom drasztikusan korlátozta a külföldi utazásokat, sokkal jobban, mint például a Ceaușescu-rendszer mifelénk, a szovjet állampolgárok még a szomszédos „testvér-országokba” sem utazhattak! Azóta viszont a moldovaiak és az ukránok milliói jártak európai országokban, sokan közülük fel is vették a szomszédos anyaországok állampolgárságát, amellyel aztán nyugatra vándoroltak jobb megélhetésért. Míg a Szovjetunió összeomlása utáni években Oroszországban vendégmunkáskodtak,  manapság már az EU-ba mennek, az otthon maradt családok életszínvonala immár Európából hazautalt pénzek révén növekszik. 

Nemcsak a moldovaiak és az ukránok mentek Európába, hanem Európa is eljött hozzájuk – számos romániai, magyarországi vagy lengyelországi kulturális egyesület lépett fel 32 év alatt Moldovában vagy Ukrajnában a testvérvárosok, testvériskolák és hasonló kétoldalú kapcsolatok révén. A globalizáció és az informatikai forradalom a moldovai és az ukrán házakba is bevitte a televízió és az internet révén Európát. Akárcsak Kelet-Európa többi országában, a moldovai és az ukrán fiatalok is angolul tanulnak az iskolában, nem oroszul. Személyi és szellemi szinten Moldova és Ukrajna európai integrációja már évek óta zajlik.

A változás nyilván politikai téren is tükröződik, Maia Sandu és kormánya jó néhány tagja például szolid európai vagy amerikai tanulmányokkal rendelkezik, s Kijevben is hasonló folyamat tapasztalható. A moszkvai pártiskolákban képzett párttitkárok helyét egyre inkább átveszik az Európát személyesen megtapasztaló, jól képzett szakemberek. Kisinyovban és Kijevben az 1970-es években született (Sandu 1972-ben, Zelenszkíj 1978-ban) nemzedék került hatalomra, mindkét kormányban ezen nemzedék képviselői dominálnak, a 45-50 évesek irányítják Moldovát és Ukrajnát egyaránt. Nyilván más a szemléletük, aligha tekintik tragédiának a Szovjetunió összeomlását, ahogyan Putyinék. Moszkvában a hatalom a jó húsz évvel idősebb gárda kezében van – Putyin és legtöbb vezető pozíciójú bizalmasa az 1950-es években született, szemléletük, világlátásuk és személyes értékrendjük a szovjet rendszerben alakult ki, annak berögződéseit hordozzák. Ezért is képtelenek elfogadni Kijev és Kisinyov európai törekvéseit.

Moldova és Ukrajna egyre kevésbé szovjet, s a folyamatosan fogyatkozó nosztalgikus idős nemzedék is az egykori Szovjetuniót sírja vissza, s nem a mai Oroszországért rajong.