Amikor a közlés irányába szabad utat adok egy-egy írásomnak, tudom, ilyen-olyan okból többen megmosolyogják. Lehet, csak a címét olvassák el, legyintenek, továbblapoznak.
– Egysíkú! Maradi! Szubjektív!
Nagy tisztelője vagyok a betűnek, a szónak, az írott szövegnek. Majdnem „mindenevő” vagyok. Néha felkapom a fejem: – Ilyet is lehet? – Toleráns akarok lenni, megnyugszom, nem háborgok tovább.
Alkalmam volt beszélgetni fiatal íróval, költővel, aki Petőfit is érintve újrarendezné a magyar irodalmi kánont. Meghallgattam, nem értettem vele egyet. Nem vesztünk össze.
Az elmúlt évben nagy vihart kavart az egyik legtehetségesebb magyar költő, Varró Dániel egyik gyermekverse. Szülők, nagyszülők háborogtak. Nem értettem egyet velük.
Guttmann Dénes György – Zsüti – fordítását félretéve, Varró Dániel fordította le a My Fair Lady musical dalszövegeit. Nagyon nem tetszettek (Zsüti után…), de nem háborogtam.
A gyermekvers miatt hevesen támadott Varró Dániel védelmére kelt Konok Péter történész is, aki elküldte a buta, sótlan „vérszomjas” kommentezőket oda, ahova „valók”.
Verset is írt: Varró Dani Margójára
Idézem a „költemény” egyik szakaszát:
„Versben legyen isten-haza,
Mert különben kutyafasza!
Felháborítóan laza:
Versben legyen isten-haza.”
Varró Dániel tehetségét nem vonom kétségbe, limerickjeit is élvezem, Konok Péter vitastílusa, minden szemvillanása, verse próbára teszi „elfogadó” szemléletemet. De tulajdonképpen nem is róla írok. Konok Péter nem költő, történész.
A napokban egy fiatal írónő novellája olvasásakor horkantottam fel. A tanárjával(?), kollégájával(?), vagy csak egy képzelt alakkal hadakozva nagyon igyekszik ironikus lenni. Tudom, hogy lehet, de kell ilyesmit írni? (– Miért ne, amikor maga is elolvasta.)
Van „feljebb” is. Az áltudományos irodalom újabb (32 oldalas) gyöngyszeméről kaptam értesítéseket. A dolgozatot a Buzăuban megtartott Nemzetközi Dakológiai Kongresszuson olvasta fel a szerző – az egykori napocai bíró – miszerint Jézus…
Nem folytatom.
A papír türelmes. A számítógép sokkal inkább az. Tudom, hogy „lehet”, szabad – nagy vívmányunk ez –, de „kell” is?
Visszafordíthatják.
– És magának feltétlenül kell írnia?
– Valóban. Kell? Érdemes? Amíg lehet, amíg szabad…
Megjegyzés: Varró Dániel gyermekverse és Konok Péter költeménye az interneten elérhető.
Hozzászólások