Kémóra

Az internet („szolgálati kötelességnek” is nevezhető) böngészése közben hónapok óta megakad a szemem egy, az üzleti vagy tárgyalópartner kikémlelésére szolgáló hirdetésen.

A kedves olvasó biztosan látott már a híres-hírhedt 07-es ügynökről szóló filmet; a hős  amúgy közönségesnek látszó karórája csodákra képes, akár kötélhágcsó is kiugorhat belőle (lehet, hogy ez mégis költői túlzás?), amelyen a hős, esetleg a rokonszenves hölgyike társaságában abszolút kilátástalannak tűnő helyzetből is megmenekül.

Ezzel szemben (ki nem tapasztalt) valóság az, hogy a hazai közönségnek, nálunk mindenki által ismert román nyelven egy bizonyos hazai cég potom száz-valahány lejes (!) áron audio- és videofelvételre (azaz: hang- és képrögzítésre) alkalmas karórát kínál. Tulajdonosa csak forgatja a számlap-képernyőt, hogy az a partner irányába tekintsen (vagy sem, az ördög tudja), és rögzíti, mit beszél, milyen mozdulatokat tesz, hogyan reagál egy felvetésre partnere. Ha úri kedve, meg a körülmények úgy kívánják, víz alatt is megteheti (30 méterig), hiszen a szerkezet vízálló. Igaz, a kínált óra nem renelkezik ma már megszokott, 8-10-20 megapixeles fényképezőgép-paraméterekkel, mindössze 2 megapixelt kínál – de hát ennyi pénzért mire számíthatnánk?

Nem semmi a kínálat, az biztos. S ahogy a mai fejlődési ütemet ismerjük, nem telik el 2-3-5 év, és ugyanennyi pénzért duplájára, triplájára vagy ki tudja hányszorosára emelkedik a teljesítmény. Nem marad tehát titok, mindent le lehet dokumentálni, ha az ellenfél is úgy akarja. Hacsak nem tesznek olyan – a technika mai szintjén természetesen lehetséges – ellenintézkedéseket, amelyek a hasonló kalózakciókat megakadályozzák.

Hallottuk, a közelebbi múltban, mire képes (a szó átvitt értelmében is) az egyik amerikai hírszerző szolgálat – a szövetséges politikusok lehallgatására. A kémjátszma, lám, olcsó pénzért, alsó szinteken is lehetségessé vált szép, új világunkban. Halleluja!