Kereszténység és „másság”

Háromnapos ünnep volt Magyarországon és a Kárpát-medence magyar lakta területein. Minden mellébeszélés ellenére, a magyarság nagy tisztelettel és sok szeretettel várta, üdvözőlte és ünnepelte a pápa látogatását, és ez a három nap bebizonyította, hogy ez a ragaszkodás őszínte volt. A Szent Atya előbbi, 2021-es rövid látogatása alkalmával már érezte, hogy ez a kis nemzet, szívből tud lelkesedni, a magyarok nem kétszínűek, nem titkolják érzelmeiket, és véleményüket nem rejtik véka alá. Ez minden intelligens és gondolkodó vezetőnek imponál, talán ezért is jött vissza két év múltával, és maradt három napig. Biztos, hogy nem bánta meg, kellemes élményekkel gazdagodva és boldogan hagyta el hazánkat.

Azért írom le ezeket a talán túl lelkes gondolatokat, mert ismét voltak, vannak zavaró, ünneprontó hangok, de ezek nem tárgyilagosak, inkább destruktívak, romboló hatásúak. Az Unió Brüsszelhez hűséges államai csodálkozva, talán egy kis irigységgel nyugtázták a pápa budapesti látogatását, hiszen Magyarország sem politikailag, sem egyházi szempontból nem játszhat nagy szerepet a Vatikán szempontjából. Vagy talán mégis? Európában ma két kicsiny őnálló állam állt ki minden kertelés és mellébeszélés nélkül a béke mielőbbi helyreállítása mellett: a Vatikán állam és Magyarország. Ez a tény az, amely valószínűleg politikailag is alátámasztotta a pápa talán személyes, mondjuk érzelmi döntését a látogatásra vonatkozólag.

Minden nyugati vagy itthoni liberális vélemény ellenére, a Szent Atya nem jött a magyarokhoz utasításokat adni, és nem is igyekezett a magyar kormány politikai álláspontját a világ mai helyzetéről megváltoztatni. Három dologban az egyetértés viszont annyira egyértelmű, hogy ez a kapcsolat még hosszú időre tartós és eredményes lehet. A keresztény katolikus egyház első embere látja, hogy ez a kis nemzet több mint ezer éve hűséges maradt a keresztény szellemiségéhez, védi a család szentségét és kiáll a béke mellett. Sehol máshol Európában ez nem ennyire egyöntetű. A migrációs kérdésben mutatkozó látszólagos ellentétek, a probléma különbözó szemszögből való megközelitéséből adódnak. A pápa a krisztiusi etika legfontosabb elvét,  a szeretetet hírdeti, a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” életfelfogása minden keresztény megnyilvánulásban jelen kell legyen, tehát a menekülteket, bárhonnan is jönnének,  be kell fogadni. Ennek a dilemmának viszont olyan oldalai is vannak, melyek túlnőnek a kereszténység erkölcsi elkötelezettségein, az egyik a másság kérdése.

Világunkban ma kb. nyolcmilliárd ember él, és nehéz ebben a tömegben két teljesen hasonló fizikumú, vagy egyformán gondolkodó embert találni. Ahogy a német filozófus, Spengler fogalmazott, ahány ember (lény) van a világon, annyi világ van, és ezeket determinálja a hely, az idő, a fajok, a vallások és a szokások sokszerűsége és az állandó harc a fennmaradásért. A világ a sokszínűség, az örökös másság világa. Ezt tudomásul kell venni és ez sajnos nem jelentheti azt, hogy ez a hatalmas elegy szeresse egymást, a másikat. A kereszténység alapgondolata ennek a ténynek az árnyékában megbukott. Az viszont megvalósítható, hogy a különböző, állítólagos valóságokat vagy igazságokat kölcsönösen elfogadjuk és tiszteljük. Igazán szeretni csak a nagyon közelállót lehet. Összefoglalva, tiszteljük a másságot, de ne keverjük össze a világot, mert abból csak baj származik.

A másik, kimondottan gyakorlati, mondhatni túlélési probléma, amit a sokszor idézett S. P. Huntington már többször megfogalmazott, az a demográfiai fölény, amellyel az iszlám társadalom, a mi európai, még valamennyire keresztény civilizációnkat pár étvized múltán egyszerűen felemészti. Mivel Európában már alig születik gyerek, keresztény gyerek, az iszlám átveszi nemcsak a vallási, de a politikia irányítást is. Ezt a római Szent Atya meg kell értse, és ilyen értelemben kell a migrációs kérdést elbírálnia.

Kérdés az, hogy a Ferenc pápa és Orbán miniszterelnök közötti négyyszemközti megbeszélésen mi hangzott el, miről tudtak vagy sem megegyezni. Minden más – a látogatással kapcsolatos lelkesedés az egyik oldalról és áskálódás a másik oldalról –, csak felszín.

Redménykedjünk, hogy a budapesti látogatás után a pápa Moszkva és Kijev felé tekint, és átgondolja a menekültkérdést, az európai kereszténységre érvényes  gyakorlati megoldásait is.