Ketten

1996 óta minden választáson volt magyar államelnökjelöltje Romániának, ezúttal, 2014 novemberében azonban kettő is lesz. Már ha lesz: mindkettőnek 200-200 ezer támogató aláírást kell összegyűjtenie a hivatalos induláshoz, ami nem kevés, ha a másodikként bejelentkezett jelölt pártjának előző választási eredményeiből indulunk ki.

Azt aligha kell magyaráznunk, hogy reális esélye a győzelemre, vagy akár a második, döntő fordulóba jutásra egyiküknek sincs; ha valamelyikük történetesen egészen rendkívüli kvalitásokkal rendelkezne a román ellenfelekkel szemben, akkor se lenne.

De hát miért kell egyáltalán jelöltet állítani, ha az nulla eséllyel indul?

Egyrészt hogy a választóközönség lássa: itt vagyunk, másrészt, mert a kampány során egy államfőjelöltnek alkalma nyílik előadnia saját, illetve pártja elképzeléseit, programját, megpróbálhatja meggyőzni, okos érvekkel a nagyközönséget, hogy érdemes rá szavazni, vagy legalábbis megértetnie, hogy mi az, amit képvisel.

Kelemen Hunor (RMDSZ) és Szilágyi Zsolt, a 46 éves, nagyváradi születésű, négy cikluson keresztül az RMDSZ színeiben parlamenti képviselő, most az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben induló politikus, politológus az idei elnökválasztáson a hazai magyarságot képviseli. Kérdés, hogy a kettő ezúttal több-e, mint az egy; minden jelöltnek minden másik ellenfele, aki kétségtelenül elvinné a szavazatok egy részét. Most azonban az a „szerencsés” helyzet adódik, hogy nem szorít a parlamenti választásoknál megszokott 5 százalékos küszöb, és az egység ebből adódó fontos parancsa. Az egyik magyar tehát nem fogja kiütni a másikat, és mindkettő egyformán esélytelen. És egészen biztos, hogy az autonómia kérdését egyikük sem kerülheti meg, és nem is akarja: az RMDSZ nemsokára közvitára bocsátja erre vonatkozó tervezetét, az EMNP-nek pedig ez éppenséggel alapvető probléma. Ha a kampány során egyiküknek vagy mindkettőjüknek sikerülne, ha nem is elhitetnie a román választókkal, de a közgondolkodásban valamit elmozdítani affelé, hogy az autonómia nem az ördögtől való, hogy a magyarság nem Erdélyt akarja elszakítani (mint ahogy azt a román sajtó és politikusok egy része igyekszik a népbe belesújkolni), hogy Románia régiósítása is sikeresebb lehet, ha azt az illető vidéken élők nagy többsége is szívesen fogadja – akkor már érne valamit a két jelölt állítása.