Ki a felelős?

Olvastam, hogy a nem is olyan régen felavatott hazai autópálya-szakaszokat hol itt, hol ott kell javítani. Pedig sem a havas, fagyos telek, sem pedig az óriási forgalom nem indokolja. De szinte állandóan kell foltozgatni. Nemrég a repülőtértől a csálai körforgalom felé vezettem a gépkocsit, s észleltem, hogy az egyik sávot majdnem teljes egészében újraaszfaltozták. Nem néhány folttal, hanem több kilométeren folyamatosan. Azután a sztráda Nagylak felől induló szakaszát foltozták ideiglenesen, mert a forgalom miatt „feltűrődött” az aszfalt. Ha megfelelő kivitelezőt találnak, újból öntik az egész szakaszt! 

És emlékezzünk, hogy egy Szászváros környéki szakaszon egy teljes felüljárót kellett átépíteni új nyomvonalon, mert megcsúszott alatta a talaj. Nem néztem utána, de nem hiszem, hogy más európai országokban ilyesmi előfordulna. Pedig mifelénk még nem is olyan nagy a forgalom, nincsenek nyolc-tíz sávos autóutak, ahol szinte állandó a torlódás, a csúcsidőben kilométeres összefüggő kocsisorok kígyóznak. Mi lenne, ha az autók egymást érnék, mint egy forgalmas német, francia, olasz, nem is beszélve amerikai autósztrádáról? 

És olvasom, hogy hazánkban, a mi régiónkban nemrég egy újonnan átadott híd szakadt be egy tehergépkocsi és egy furgon súlya alatt. (Szerencsére csak személyi sérült volt, haláleset nem történt.) A világhálón látom, hogy Gyalu mellett egy híd úgy megrongálódott, hogy a betonszerkezetéből kilátszik a rozsdásodó vas, az egyik tartópillér betonja meg is roggyant. Nem tudom, mikor épülhetett, de nyilvánvaló, hogy az oda öntött betonból (legalábbis egy részéből) kispórolták a cementet. Utána lehetne nézni, hogy valaki ellenőrizte-e azt az átvételkor? 

Hm… Ezeket a létesítményeket kötelező módon egy szakembernek (statikusnak, útmérnöknek), többtagú bizottságnak át kell vennie. Jegyzőkönyvileg, pecséttel ellátott papíron. Vajon hogyan történik mostanság? Mert másfél évszázada előírt szabály volt, hogy (például) a hidakat maximális terheléssel kellett tesztelni. Az aradi Traian (Károlyi) hidat homokkal teli járművekkel terhelték 1910-ben. A Boros Béni tervezte Körös-völgyi vasút hídjainak átvételekor azokra négy vagy hat mozdonyt állítottak, a híd fesztávolságának függvényében. (Ez utóbbiról fényképes bizonyítékok is vannak!) Még az is bevett szokás volt, hogy a terhelés ideje alatt a tervező és a kivitelező mérnök a híd alá állt, bátorságukkal igazolva annak tartósságát. 

Mifelénk ez bizonyosan nem történik! Még nem hallottam arról, hogy egy átvett, aztán hamar javításra, átépítésre szoruló építmény felületes átvételéért valakit felelősségre vontak volna. Legfeljebb a kivitelezőt kötelezték a hibák (?), a selejtes munka kijavítására. Pedig a közpénz elfecsérléséért, avagy a javítások miatt az átadás elhúzódása miatti kiesésért valakinek felelnie kell(ene). Anyagilag, erkölcsileg és jogilag egyaránt. Valahol, de nem nálunk! 

U.i. Nem illik egy jegyzethez utóiratban valamit hozzáfűzni, de… Utólag olvastam, hogy az A 1-es autópálya egy szakaszát le kellett zárni, mert a megsuvadt domboldal elsodorta  az egyik sávot, védőkorláttal együtt. Még jó, hogy garancia alatt történt, a kivitelezőnek kell elvégeznie a helyreállítást – mondhatjuk. De ne feledjük: egy ideig jelentős kerülőt kell tenniük az arra haladóknak. Mennyi ideg? Talán hónapokig. 

Felesleges üzemanyag-költséggel és időráfordítással! Azt ki téríti meg?