Ki a nevető harmadik?

Ki vészelte át kevesebb veszteséggel a huszadik század viszontagságait olyan vidékeken, ahol a katolicizmus, az ortodoxia és az iszlám évszázados gyökerekkel rendelkezik, noha az egymás közötti viszony gyakran ellentétes volt?Albánia és Bosznia a Balkán két olyan országa, ahol mindhárom vallás jelen van, mondhatni azok ütközőzónája. Csak ott fordult elő, hogy az oszmán hódítás idején a helyi lakosság tömegesen tért át az iszlámra. Sok történész szerint ez éppen a katolikus-ortodox ellentétre vezethető vissza: ahol csak egy keresztény felekezet gyökeresedett meg, a lakosság nem tért át az oszmán hódítók vallására. A bolgároknál, szerbeknél és görögöknél az ortodoxia általánosan elfogadott volt, tekintélye és társadalmi pozíciója nem kérdőjeleződött meg. Nem is tértek át az iszlámra. A horvátok és magyarok viszont katolikus nemzetek voltak, semmilyen más keresztény irányzat sem kérdőjelezte meg annak pozícióit. A török uralom alatt is megmaradtak katolikusoknak.Ellenben az albánok és bosnyákok lakta területek mindig is a viszály tárgyát képezték Róma katolicizmusa és Konstantinápoly ortodoxiája között, a középkorban mindkét felekezet egyeduralomra törekedett, megkérdőjelezve és aláásva a másik létjogosultságát. Amiből a török hódító profitált nevető harmadikként, Albániában és Boszniában az őslakosság tömegesen tért át az iszlámra.A tizenhatodik századtól Albániában és Boszniában a katolicizmus, ortodoxia és iszlám egymás mellett él, városokban – főleg a nagyvárosokban – a katolikus és az ortodox templom, a mecset gyakran karnyújtásnyi közelségre vannak egymástól. A népességen belüli arányok azonban változnak, a történelmi szelektől függően. Mindkét országban mélyreható történelmi traumák, zsarnokság és vérengzés után készítettek statisztikát a lakosság vallásáról, melyek érdekes változásokat eredményeztek. A vallási közösségek ugyanis kisebb vagy nagyobb veszteségekkel vészelték át a történelem viszontagságait.Albániában legutóbb az 1930-as népszámláláskor készült vallási statisztika: 70% muzulmán, 20% ortodox és 10% római katolikus lakosságot mutatott ki. Az 1945 utáni kommunista rémuralom idején nem készült semmilyen statisztika a vallásról, sőt 1967-ben Enver Hodzsa diktátor teljesen betiltott mindenféle vallást, büszkén hangoztatva, hogy Albánia a világ legelső ateista országa! Ekkora szélsőséges vallásellenességet még a szovjet elvtársak sem mertek gyakorlatba ültetni. Albániában rengeteg templomot és mecsetet romboltak le, papokat és imámokat börtönöztek be a Biblia vagy Korán otthoni birtoklásáért, a húsvét, karácsony vagy ramadán megünnepléséért szintén börtönbüntetés járt! A vallás csak a kommunista diktatúra bukása után, 1991-ben állt vissza, de az albán állam még bő két évtizedet várt, amíg vallási statisztikát mert készíteni a 2011-es népszámlálás alkalmával. Mely szerint Albánia mai lakosságának 59%-a muzulmán, 10%-a katolikus és nem egészen 7%-a ortodox, a maradék pedig nem vallásos. Ez csakis Albánia lakosságára vonatkozik, nem az összes albánokra, a szomszédos Koszovóban és Macedóniában együttvéve szinte ugyanannyi albán él, mint az anyaországban, több mint 95%-uk muszlim, a katolikusok és ortodoxok együttes aránya sem éri el az 5%-ot.Albániában a katolicizmus vészelte át legjobban a huszadik század viszontagságait, 10%-os aránya megegyezik az 1930-as adattal. Az iszlámot jobban megviselte a történelem, a muszlimok aránya 70-ról 59%-ra csökkent, a legnagyobb vesztes azonban az ortodoxia, amely 20%-ról kevesebb, mint 7%-ra esett vissza. Mondhatni, az ortodoxia lényegében kihalt az albánok körében, a közel 7% ortodox az albániai görög és vlach/aromun kisebbséghez tartozik.Boszniában is változott a három vallás aránya, főleg, hogy ott nemzeti töltetet kapott: jóllehet valamennyien ugyanazt a nyelvet beszélik, a katolikusok horvátnak, az ortodoxok szerbnek, a muszlimok pedig bosnyáknak vallják magukat. Utóbbiak 1800 táján vesztették el abszolút többségüket, arányuk a huszadik század közepéig folyamatosan csökkent. Az 1910-es osztrák–magyar népszámlálás például 43% szerb, 32% bosnyák és 23% horvát lakosságot mutatott ki. 1991-ben, a testvérháborúk előestéjén az utolsó jugoszláv népszámlálás 43% muszlim, 31% ortodox és 17% katolikus lakosságot regisztrált, miközben a vegyes házasságokból származó, többnyire vallástalan „jugoszlávok” aránya éppen Boszniában volt a legmagasabb, 7%.Az 1992 és 1995 közötti véres testvérháború azonban felborította a helyzetet, több mint százezer emberi áldozatot követelt (azok kb. kétharmada bosnyák, egynegyede szerb és olyan 10%-a horvát), a 4 milliós lakosság mintegy felét elkergették szülőföldjéről etnikai tisztogatások révén (legnagyobbrészt bosnyákokat), több mint egymillió nőt erőszakoltak meg, több száz templomot és ezernél több mecsetet robbantottak föl.A 2015-ös népszámlálás paradox eredményeket hozott: az iszlám vészelte át leginkább a háborút, Bosznia mai lakosságának 51%-a muszlim bosnyák, 31%-a ortodox szerb, 15%-a katolikus horvát. Két évszázad, két világháború, fél évszázad kommunizmus és egy véres polgárháború után a bosnyákok ismét abszolút többségbe kerültek, noha a kilencvenes évek polgárháborújában távolról ők voltak a legmostohább sorsúak, a bosnyák áldozatok száma kétszer nagyobb volt, mint a szerbeké és horvátoké együttvéve. A szerbek mai 31%-os aránya mondhatni változatlan a háború előtti, jugoszláv időkhöz képest, a horvátok aránya és abszolút száma esett vissza leginkább, annak ellenére, hogy a háború éppen a horvátokat érintette legkevésbé.A boszniai paradoxon azonban kivándorlási okokra is visszavezethető, a szerbek és főleg a horvátok közül sokan a szomszédban lévő anyaországukba vándoroltak ki, miközben a bosnyákoknak nincs külső anyaországuk. A szemlélet nem változott, a kb. 1,1 millió boszniai szerb nagy része szerb állampolgársággal is rendelkezik a boszniai mellett, a kb. 550 000 horvát pedig néhány kivételtől eltekintve szintén kettős állampolgár. A jugoszlávok jóformán eltűntek, a háború előtti Boszniában roppant gyakori vegyes házasságokból származók immár nem jugoszlávnak vallják magukat, hanem valamelyik szülő nemzetisége szerint.Albániában a katolicizmus, Boszniában viszont az iszlám a nevető harmadik, amely kevesebb veszteséggel vészelte át az újkori történelem viharait. Hogyan alakulhat a továbbiakban, főleg hogy szaúd-arábiai és török pénzből több ezer mecset épült – vagy újjáépült? Csakhogy az albánok mindig is lazán vették az iszlámot, míg a bosnyákok körében reiszlamizáció zajlik. Mérsékelt, de nem elhanyagolható. Boszniában sokan már nem isznak alkoholt, nem esznek sertéshúst, noha a jugoszláv időkben még általános volt. A nők – főleg a városi fiatalok – körében pedig a korábban teljesen ismeretlen, hagyományos, testet eltakaró iszlám öltözet hódít teret. A mai, burkát viselő fiatal nők anyáinak nemzedéke még miniszoknyában járt a jugoszláv időkben!