Kiköszörülni a csorbát!

Mindig szomorúsággal tölt el, amikor mi, szórványban élő magyarok az előzetes figyelmeztetések dacára sem teszünk meg minden tőlünk tehetőt az életkörülményeik javítása, az itt- és megmaradásunk biztosítása érdekében.

A néhány napja lezajlott önkormányzati választások plakátjai, az írott és elektronikus sajtóban hirdetett megállapítást: „minden szavazat számít”, sajnos sokan nem vettük komolyan.

Hogy mennyire igaz e megállapítás nálunk, Arad megyében, a választási eredményeink bizonyítják.

Ha ugyanis Aradon több magyar elmegy szavazni, három képviselőnk lehetett volna a megyeközpont tanácsában, ahol a győztes Liberális Párttal többséget alkothattak volna a képviselőink, biztosan alpolgármesterünk is lehetne.

Hogy a megyében mennyire számítottak a magyar szavazatok, a Szintye községbeli példa bizonyítja, ahol 12 szavazaton múlott a jó eredményeket felmutatott magyar polgármesterjelölt győzelme. A sikertelenség egyben azt is jelentheti, hogy az általa elkezdett fejlesztéseket az utódja nem biztos, hogy folytatja. Vagyis, a következményeket az ott élő magyaroknak kell elviselniük.

Ugyancsak szomorú, hogy a közel 500 fős borosjenői magyarság össze tudta ugyan gyűjteni a helybeli városi tanácsosjelöltek indulásához szükséges 250 aláírást, de a helybeli magyarok nem tudtak megválasztani egyetlen városi tanácsost sem. Ugyanakkor a 100 fős körüli borossebesi, a közel 200 fős lippai, de az ugyancsak 200 fő körüli pankotai magyarság sem tudta összegyűjteni a városi tanácsosjelöltjeik indulásához szükséges 250 aláírást. Az angyalkútiak összegyűjtötték ugyan a községi tanácsi tagságra pályázók indításához szükséges 50 aláírást, de sajnos, egyetlen egy szavazaton múlott a siker.

E fiaskóknak az a legnagyobb hátulütője, hogy a következő 4 évben csakis a jelzett városok, illetve községek vezetőségén múlik, hogy az ottani magyar egyházak templomainak, parókiáinak a karbantartására, a felújítására, illetve a magyar közművelődési programokra kapnak-e valamiféle támogatást.

A közösségi magyar programok megszűnése, elmaradása nagyban hozzájárul a beolvadáshoz, a magyar közösségek felszámolódásához.

Szeretném leszögezni: távol áll tőlem bármiféle számon kérő vagy kioktató szándék, de nem árt magunkba szállni, és elgondolkodni: ha továbbra is érdektelenséggel viszonyulunk a közösségi dolgainkhoz, akkor közvetlenül hozzájárulunk szórvány-magyarságunknak a lemorzsolódásához, ezeréves kultúránknak a kihalásához.

Ha az önkormányzati választások adta lehetőségeket sok helyen elmulasztottuk, legalább a decemberi parlamenti választások alkalmával próbáljuk helyrehozni, kiköszörülni azt a bizonyos csorbát! Abban a tudatban tegyük: a magyar képviselet hiányát semmi és senki nem pótolhatja! Ahhoz ragaszkodni, harcolni érte, nem csupán szükséges, hanem kötelesség!