Kis egyesülés, kis ünnep, nagy gondok

Január 24-én, vasárnap emlékeztek meg a két román fejedelemség, Moldva és Havasalföld egyesülésének évfordulójáról. Az eseményt „kis egyesülésként” emlegetik, míg a december elsejei, a Nagyrománia megalakulását jelző napot a „nagy egyesülésnek” tekintik.

A magam részéről nem hiszem, hogy a kis egyesülés jó vagy indokolt elnevezés volna, hiszen az 1859-es esemény tulajdonképpen Románia, mint független állam létrejöttét indította el, az ország történetében tehát hatalmas jelentőségű.

Nos, ezt az évfordulót, a 162-et ünnepelték meg vasárnap, igen szerény körülmények között. Idén már csak a járvány miatt is, de normális körülmények között is sokkal kevesebb figyelmet kap nagyobb társánál.

A fesztivizmusnak idén kevés tere volt, néhány igen fontos megnyilvánulásra azonban felfigyelhettünk.

Az egyik az államfő erre az alkalomra kiadott üzenete, amelyben Iohannis, hogy is mondjuk, hogy ne túlozzunk, a közigazgatás túlzott központosításának megszüntetését szorgalmazta. Az államfő nem állított kevesebbet, mint azt, hogy a központosított közigazgatás akadálya Románia modernizációjának. Több, nagyobb teret, hatáskört kell adni a helyi önkormányzatoknak, amelyek nyilván jobban ismerik az emberek gondját-baját, igényeit, s hatékonyabban tudják megoldani azokat.

Talán némelyek emlékeznek rá: az RMDSZ már „emberemlékezet óta” hangoztatja a szubszidiaritás elvét, ami többek között decentralizálást jelent, azt, hogy a döntéshozatalt valamilyen ügyben az emberekhez minél közelebb kell vinni, s nem a magasan fölöttes, tőlük messze lévő, a helyi problémákat nem vagy felületesen ismerő szervekre bízni.

A decentralizálásnak természetesen vannak határai, de Románia pillanatnyilag, kétségtelen hátrányát, még a közelükbe se jutott. Nos, az államfő kimondta – de mindjárt tisztázzuk: nem ő ebben a kérdésben a legfőbb felelős.

A miniszterelnöki üzenet szavakban szép, lényegében keveset mondó. Az összefogás és egység erejét hangoztatta. Hát valóban, a széthúzás soha nem vált egyetlen állam, de még politikai párt, alakulat, szervezet stb. javára sem. Elméletileg mindenki tudja, és nyilvánosan aligha tiltakozik ellene – de csak igen kevesen hederítenek rá. Mondja, aki mondja, de ki hallgat rá?

Érdekes volt amúgy az ország közlekedési miniszterének ünnepi üzenete. Arról is szólt, hogy a 162 évvel ezelőtt létrejött egyesülés óta még ma sincsenek összekötve Románia történelmi régiói autópályával, korszerű vasútvonallal. (Iaşi-ban, a megemlékezések egyik fontos színhelyén tüntettek is az utcán az Erdélyt Moldvával összekötő autósztráda ügyében.) A miniszter szerint az 1859-es történelmi esemény tanulsága az, hogy szolidaritással és egységgel biztosítható Románia fejlesztése.

Sajnos, nemigen tudni, hogyan lehetne ezt a szolidaritást és egységet létrehozni. Az olvasónak, hallgatónak könnyen az a benyomása támadhat, hogy akim politikusnak nincs igazi ötlete, érve, az erre hivatkozik.

Nem sokat mond, de nem is lehet belebukni.