Korrektség

Groteszk politikai karnevál csupán, ami ezekben a napokban az állami és politikai élet csúcsain történik a szenátuselnök leváltási szándékával kapcsolatban.

Bár a vízcsapokból is már csak az önmaga karrierjének sírját ásó Geoană neve folyik, az egész cirkusznak semmi köze sincs a hétköznapi emberhez, hisz számunkra egyre megy, hogy Ő-urasága milyen magasra mászott a szamárlétrán, miért nem elégedett meg egy fényes külpolitikai karrierrel, miért akart főpolgármester, pártelnök, felsőházi elnök, vagy éppen miniszterelnök, sőt, államelnök lenni.

Nem egyéb ez belső párttorzsalkodásnál, amely holdnyi távolságra van még az egykori urak párbajától is, nem is értjük a hazai sajtót, hogy miért szentel ekkora teret e történéseknek.

Még a külföld is jobb témát talált magának rólunk: turizmusunk szőke királynőjéről a Die Welt a napokban azt írta, hogy, karrierista, korrupt, cserépedényeken jár.

Amit eddig is tudtunk ugyan, de a német olvasó számára talán ez is újdonság.

Az viszont számunkra az, hogy az ellenzék, kivétel nélkül felháborodott, amiért a képviselőház megszavazta a levéltári törvényt, amely lehetővé teszi, hogy az egyházak (előbb-utóbb) visszakapják elkobzott irattáraikat.

Ami akár azt is lehetővé teheti, hogy egy magyar állampolgárságot kérelmező erdélyi az egyháztól is kaphat majd, például, hivatalos anyakönyvi kivonatot, mondjuk, a nagypapáét, akit még Györgynek és nem Gheorghének kereszteltek.

Megírhatná a sajtó már azt is, hogy mennyi Románia lakossága, hisz vége a népszámlálásnak, s ha az összes adatokat nem is tudják gyorsan feldolgozni, annyit csak tudnak már, hogy hány személy kérdőívét töltötték ki.

Csakhogy az Országos Statisztikai Hivatal még hallgat.

Sejtjük, nemcsak azért, mert a népszámlálás katasztrofálisan zajlott, hanem azért is, mert a pontos, korrekt adatok közzététele sok galibához vezetne.

És itt most nem a magyarok, sőt, cigányok becsült létszámára gondolok, nem is arra, hogy az említett adatok befolyásolják a választási előkészületeket, az ország új területi felosztását is, hanem, például a napokban tartott konstancai népszavazásra.

Amelyet azért nyilvánítottak érvénytelennek, mert a lakosság felénél kevesebben voksoltak, de ha nem 2001-es, hanem a 2011-es adatokat vették volna figyelembe, mértékadó vélemények szerint a részvétel meghaladta volna az 51 százalékot, akkor pedig figyelembe kellene venni, hogy mit akar a nép.