Korszakok és névadók

Aki egy kicsit is jártas a történelemben, feltétlenül észre kell vennie, hogy egyes korszakokat kiemelkedő vezető egyéniségekről neveztek el. Számos példát  sorolhatnánk az ókortól napjainkig, hiszen Periklész dicső korszakáról és Nagy Sándor koráról olvashatunk a görög történelmet tanulmányozva, de létezik Augustus vagy Tiberius kora, később a középkorban Nagy Károly kora,  a Napkirály kora,  egészen  a  napóleoni korszakig. Modern történelmi időnk legsötétebb korszakai a sztálinizmus, és a hitlerizmus.  Természetesen a magyar történelem is jelez ismert történelmi személyekről egy-egy korszakot, ilyen a Hunyadiak kora, a Bethlen-korszak (az erdélyi reneszánsz második virágkora), Rákóczy kora, a kuruc korszak. Ha ugrunk az időben, talán legsikeresebb miniszterelnökünk, a kis híján 15 évig kormányzó Tisza Kálmán korszaka, (1875–1990). A vitatott Horthy-korszak majdnem 25 évig tartott, ezen belül az ún. bethleni „konszolidáció korszaka”, gróf Bethlen István miniszterelnökségének kilenc évét (1922–1931) jelenti.

Miért ez a történelmi kalandozás?  Egyszerű: múlt vasárnap meghallgattam, megnéztem Orbán miniszterelnök évértékelő beszédét. Nagyon érdekes volt, tetszett, de persze a publicista mindig spekulál, keresi a problémákat. Előre bocsátom, nem tartozom sem a miniszterelnökért rajongó, sem az őt gyűlölő táborok soraiba. Egy kormányfőt elsősorban értékelni kell, és tisztelni, ha megérdemli, nem kell szeretni, a gyűlölködés pedig az egyik legrondább emberi gyarlóság. Mi magyarok különcök vagyunk, mindig elégedetlenek, mindenkinél okosabbak, főleg a mellettünk lévőnél.

Orbán Viktor megérdemli a neki kijáró tiszteletet és dicséretet. Még akkor is, ha ezt maga el is várja. Ő nem egy álszent személyiség. A politikában nincsenek szentek, sem angyalok, sőt több az ördög, de ha jól teszik dolgukat, elnézzük nekik még a félrelépéseket is. Orbán 32 éves politizálása pozitív képet mutat, és ha az elkövetkező két évben nem lesz földrengés, a magyar miniszterelnök, mint az eddigi magyar politikai történelem legsikeresebb kormányfője fejezheti be karrierjét. De 2022-ben talán folytatja, hiszen még hatvanéves sem lesz. Az biztos, hogy a történelmi krónikákban, az „Orbán-korszak” vitán felül, a sikeres korszak jelzőjét érdemli majd ki.

Sokan, ha ilyet olvasnak, most háborognak, főleg az ún. magyar ellenzék soraiból. Pedig az igazságot ki kell mondani! Intelligens ellenfelei is elismerik tehetségét, persze a bírálat sem marad el. Sokan Kossuthoz hasonlítják, annak államfői zsenialitásához. Viszont Kossuth rengeteg hibát követett el, azt ma már a legbutább történész is tudja, Orbán Viktor sem makulátlan, hiszen ő is csak ember.

A történelem szekerének óriási kerekét, vagy kormányát, nem mi magyarok irányítjuk, mi örülhetünk, ha a szekéren maradhatunk. Sokszor volt, hogy majdnem leestünk, de azért kapaszkodni tudunk. Ha hiszünk az összeesküvés-elméletben, márpedig a jelek azt mutatják, hogy, sajnos hinni kell benne, akkor ne erőlködjünk, és ne törtessünk túlságosan felfelé, maradjunk inkább csendesen, szerezzük és tartsuk meg, amire saját erőnkből telik. A Világ „bajkeverői” ellen, mi, a „jóhiszemű” magyarok, egyedül nem tudunk harcba szállni, ehhez egy sokkal nagyobb szövetség kellene. Talán ez is meg lesz egyszer.

A kisember ne próbáljon tanácsokat osztogatni, különösen nem a „nagyoknak”, de azért úgy „apailag” és inkább szeretettel, mint haraggal, azt tanácsolnám a miniszterelnöknek – ha megkérdezné –, hogy legyen a jövőben egy parányit visszafogottabb, a kevés néha több, ne bízzon mindenkiben, talán egy kis tisztogatás sem ártana, sok körülötte a gyanúsan meggazdagodó pöffeszkedő (és ezeket utálja a nép). Ne törekedjünk olyan területen babérokat szerezni, ahol nem nagyunk igazán otthon, a magyar elsősorban paraszt nép és a magyar föld csodákra képes. A magyar dicsőséget, mint eddig is, kicsiny, okos tettekkel lehet még magasabbra emelni, a (világ)politikában soha nem voltunk aranyérmesek, nekünk ott nem jelöltek  helyet. Még lehetne erről sokat, sokat írni, de a vasárnapi beszéd kapcsán ennyire futotta.

Két év múltán, ha még élek, az Orbán-kormány további sikeres munkásságáért szorítok, de közben ideje egy-két problémán elgondolkozni.

Hollai Hehs Ottó, Németország