Krízismenü

Hogy a héten szolgálatba lépett új görög és olasz kormánynak nehéz dolga lesz, azt bizonyára nemcsak a külső szemlélő látja így. 

A két testület mégis meglepő gyorsasággal létrejött – Belgium több mint 500 napja próbálkozik sikertelenül vele –, még akkor is, ha Itáliában óriási a tapasztalat az egymást sűrűn váltogató új kormányok megalakításában. Vajon meddig fogja bírni a Berlusconi utáni korszakban a legújabb, amelynek rendkívül súlyos gondokkal kell szembenéznie, s a görögökhöz hasonlóan nagyot kell szorítania a nadrágszíjon ahhoz, hogy ne csapjanak össze az ország feje fölött a hullámok?

Ha a kicsiny Görögország megmentése szinte lehetetlen feladatnak látszik, az Olaszországé még annál is nehezebb lenne. És vannak megmentésre váró további jelöltek is. Igazuk lenne azoknak, akik manapság fennen hangoztatják: ők már annak idején megmondták, hogy az Unió ötlete elvetélt gondolat, nem lett volna szabad nagyon különböző gazdasági fejlettségű és versenyképességű országokat egy kalap alá vonni, vagy ha mégis, máig hiányzó egységes és szigorú költségvetési és fiskális politikát kellett volna bevezetni? Mindez persze eső után köpönyeg. Közel húsz éve, a maastrichti szerződés kigondolásakor még sokkal bíztatóbbnak látszott a jövő, például szent volt a meggyőződés: megvalósítható lesz az általános alacsony infláció és hogy az államháztartás hiánya a GDP 3, az államadósság pedig a GDP 60%-ára szorítható. Ma a tagországok jelentős része rendkívül elégedett lenne az akkor maximálisnak mondott mutatókkal. Azóta ugyanis világossá vált, hogy az Unió komoly konstrukciós hibákkal küszködik, amelyeket csupán pénzzel, adósság-átütemezéssel, -elengedéssel nem lehet feloldani: igen komoly, s a bajban lévő, szaporodó számú tagországok lakossága számára húsba vágó, életszínvonal-csökkenéssel járó, és ugyancsak sok pénzt követelő reformok kellenek. A fanyar humorú angolok kitalálták ugyan a krízismenüt – két vékony, olcsó kenyérszelet közé egy pirított, esetleg sóval-borssal ízesíthető kenyérszelet –, ennél azonban többre lesz szükség, hogy az EU jövőjére nézve a számos lehetséges közül a legoptimálisabb forgatókönyv valósuljon meg: az Unió, az euró és az euróövezet megmaradása és megerősödése.