Liberális trutymó

Óriási trutymóban van az Európai Unió liberális vezetősége. Egyik fiaskó a másikat követi, s bár az általuk ellenőrzött média nem közöl ilyen kimutatásokat, köztudott, hogy népszerűségi indexük igen alacsony. (Egy újságíró barátom ilyenkor a bányászbéka hátsó felét emlegette összehasonlítási pontként.) 

A liberális kormányok népszerűtlenségére a francia helyzet az egyik legkirívóbb példa. Egyes források szerint Marcon elnök és kormánya népszerűsége valahol 20 százalék alatt mozog. Köszönhető annak is, hogy a francia államadósság a GDP 110 százaléka körül ingadozik, az évi költségvetési hiány meghaladja az 5 százalékot. Ezt tapasztalva, a francia köztársasági elnök most egy meredek húzással menesztette miniszterelnökét, s helyére újat nevezett ki. A 34 éves új kormányfő, Gabriel Attal a köztársaság eddigi legfiatalabb miniszterelnöke. Apja tunéziai zsidó, anyja ortodox keresztény. Közismerten meleg. Az idei választások előtt Macron vele szeretné kormányának népszerűségét némiképp növelni. A fiatalok, a zsidók, az ortodoxok, a bevándorlók, a melegek körében. Elég lesz-e?

Továbbmenve. Németországban, az Unió legnépesebb, legerősebb gazdaságával rendelkező államában napok óta folyik a parasztgazdák összehangolt tiltakozása a baloldali kormány agrárpolitikája ellen. Miközben a mezőgazdaság támogatásától elvonják a pénzt (megvonják az anyagi támogatásokat, emelik az üzemanyagárakat, adóztatják a mezőgazdasági járműveket), a német politikusok az ukrán háború támogatásának összegét duplájára akarják emelni. A német gazdák városokat, autósztrádákat torlaszolnak el, de a követeléseik hivatalos meghallgatása helyett az agrárminiszter nem azok akár részleges teljesítését, hanem csak az eddigi 900 millió eurós kedvezmények fokozatos megvonását (!) ígéri. És miközben a közúti közlekedés az ország nagy részén megbénult, a vasutasok is sztrájkba léptek. Az ő bérüket három éve nem emelték, pedig az infláció a német földön is érezteti hatását. A bevándorlás csődjét, a közbiztonság látványos romlását már ne is említsük. Nem csoda, hogy egy szakszervezeti vezető szerint folyik a süketek párbeszéde, a politikusok „elbeszélnek” a gondok mellett. A német kormány többet támogatja a külföldieket, mint saját népét. Nem téved! Olaf Scholz német kancellár nem a német helyzettel foglalkozik, hanem felszólította az uniós tagállamokat, hogy Németországhoz hasonlóan fokozzák erőfeszítéseiket Ukrajna támogatásában, Brüsszel pedig írja össze a 2024-re tervezett segélyeket.   

És még valami az Unió nyugati felén uralkodó bizonytalanságról. Amikor szóba került, hogy lehetséges, hogy az év második felében az Európai Bizottság vezetését a szervezet alkotmánya szerint ideiglenesen Orbán Viktor vehetné át, a liberális többségű parlamentben és bizottságban kitört a pánik. Egy 300 milliós közösség vezetői annyira félnek a 10 milliós tagállam miniszterelnökétől?! Azt hiszem, inkább a realitástól, hogy a tagországok lakosságának is elege van az egész liberális trutymóból (közhasználatú nevén is nevezhetném, de az olvasó iránti tiszteletből nem teszem), s a több évtizedes agymosás ellenére is kiáll a nemzeti államok, a hagyományos európai értékek mellett.