Meddig…

Köztudott, hogy a szülők nagy többsége azt szeretné, ha csemetéje többre vinné, mint ők. Ez minimum egy egyetemi vagy főiskolai diplomát jelent. Aztán ha a gyerekre ráerőszakolt továbbtanulás balul sül el, munkanélküli lesz egy-két vagy több diplomával. (Ismerek 30 év körüli munkanélküli embereket 2-3 diplomával). Semmi baj, a szülő megtett mindent.

Ez a „siker” egy hosszú folyamat eredménye. Főleg a tanügy, valamint a szülők az okai, mert nem folyamodnak pályaválasztási tanácsadáshoz, sőt van, hogy még a gyereket sem kérdezik meg, mit szeretne, mihez lenne kedve. Idő van bőven egy-egy osztályfőnöki óra alatt, ahol a különböző mesterségek képviselői krémjéből válogatva lehetne egy-egy mesterséget bemutatni, esetleg megszerettetni.

Köztudott, bizonyított, hogy a leghatékonyabb az anyanyelven való tanulás, valamint ha azt a mesterséget válasszuk, amit szeretünk is.

A rendszerváltás után gombamód szaporodtak az állami és magánegyetemek és főiskolák. Románia fel akart zárkózni az európai nívóhoz. Ahogy nőtt az egyetemek száma, rohamosan csökkent a színvonaluk is. Ahhoz, hogy egy magánegyetem lábon maradjon, az kellett, hogy ha felvettek például 100 diákot, ugyanannyinak kellett végeznie, másképp az egyetem csődbe megy. Itt kezdődtek a problémák a tanügyi politikában. Hogy megtartsd az egyetemet, a diákokat átengedjük, azokat is, akiknek hiányosak az ismereteik, vagy nem végezték el a laboratóriumi gyakorlatokat. Az óralátogatások nem kötelezőek, nem is járnak órákra (tisztelet a kivételnek), sőt ha a diák nem jön, akkor már miért fáradna a tanár? Ők sem mennek, de azért a fizetést felveszik, ha kicsi, ha nagy. Így a diáknak még esélye sincs, hogy kontaktusban legyen a tananyaggal vagy a tanárral. A vizsgáról ne beszéljünk, a diák feltalálja magát egy kis zsebpénzzel meg a tanár „jóindulatával”, mert ha nem engedik át, nincs következő év, megszűnik az egyetem. Röviden: megvan a diploma, de tudás nincs. Sőt biztos munkahely sincs.

Elbeszélgettem nem egy végzőssel, akik feltették az i-re a pontot. Professzor úr, holnap munkába állok, de fogalmam nincs, mit kell csináljak!

Igen, ez a felületesen, potyára elvégzett 3−4 év eredménye.

Felvetődik a kérdés MEDDIG?!

Rossz a tanügyi törvény, már középiskolában is gyenge a színvonal, ez ellen a szülők nem tehetnek, de ha érdekük a gyerekeik jövője, úgy egy pár ötlet erejéig tapasztalatból segítenék.

Először is az anyanyelvi oktatás mellett döntenék.

Aztán választanék a gyerkőcömnek egy vagy több neki is tetsző sportot, mert a sport megtanít beosztani az időd, nyerni, de veszíteni is, egyszóval felkészít az életre, és garantálom, hogy a tanulás is jobban fog menni. 

A pályaválasztási folyamat során figyelembe kell venni, hogy egy jó szakember sokszor többet keres, mint egy erőltetve főiskolát végzett ember.

Kerülni kell az olyan állami, de főleg magánegyetemeket, ahol nem kötelező az óralátogatás és a színvonal nagyon alacsony (a tanár sem jár be az órákra). Oda kell menni, ahol a tanárok szigorúak és megkövetelik a tudást. Hála Istennek még vannak ilyen főiskolák is!

Dr. Túsz Ferenc mérnök, egyetemi tanár