Megoldások 

I. A nemnövekedés

Múlt héten új világszemlélet lehetőségeiről írtam, és néhány pontban kiemeltem a legsűrgősebbeket, nézzük meg egyenként őket.

A mai nyugati társadalmak rétegeinek életvitelében az életszínvonal állandó emelésére való törekvés áll első helyen. Közgazdászaink véleménye, hogy magasabb életszínvonal csak egy folyamatosan fejlődő gazdaságban lehetséges. Az állítás, több szempontot is figyelembe véve, hamis! Tudni kell, hogy az ún. életszínvonal nem más, mint az anyagi szempontok mércéje, és mérése nem más, mint az egy főre jutó nemzeti jövedelem, a GDP  mutatója. Értelmes, logikus gondolkozással megérthetjük, hogy az anyagi javak bősége, messzi nem jelenthetik a lelki harmóniát, a szellem tisztaságát, az élettel való megelégedést, szóval, amit boldogságnak nevezünk. Ehhez sokkal, de sokkal több kell.

A fogyasztói társadalom kétségtelenűl az állandóan fejlődő kapitalista rendszer terméke, széles elterjedése és rohamos fejlődése a XX. század közepén kezdődhetett. Támogatói elsősorban a nagytőkések, a világcégek, hiszen a fogyasztók serkentik a termelés állandó növelését, és így a profit biztosítását. Ezen társadalom bírálói egyben a kapitalizmus és az erőszakos globalizáció ellenfelei, de egyelőre nem találtak megoldást, ami az embereket kiábrándítaná a konzumizmus bűvköréből, és azt sugallja, hogy a fogyasztás és újabb és újabb anyagi javak megszerzése, az önmegvalósítás egyetlen igazi útja és az embereket boldoggá teszi. 

A helyzet egyelőre változatlan, hiszen az utóbbi évtízedek generációi, akik ebben a konzumidióta kultúrában születtek és nevelkedtek, nem is tudnak mást elképzelni, mint a jelenlegi társadalmat, bár széles körben hallani ellenérveket, miszerint ha ez nem változik meg, a globális túlfogyasztás tragédiához vezet. Nem vagyok a témának szakértője, de tudom, hogy szervezetek, intézmények és egyéni szakértők tömegesen foglalkoznak az ökológiai egyensúly problémáival, pl. minden évben kiszámítják, hogy mennyit fogyaszt az emberiség a Föld erőforrásaiból, és ez mennyivel haladja meg bolygónk természetes lehetőségeit. A számok tragikusak, de ezt nem vesszük tudomásul, pedig egyetlen Föld már régen nem elég nekünk, a világ átlaga most kb. 1,7 (2024. aug.), de Magyarország átlagfogyasztása alapján két és fél Földre volna szükségünk. Ez az érték Luxemburgban, Európa leggazdagabb országában 7,3, az arab paradicsomban, Katarban pedig 8,7. Nem is folytatom, vagy történik valami, vagy jön egy kiszámíthatatlan végjátszma. 

Van megoldás!

Már a XIX. században indultak antikapitalista, antiindusztrialista mozgalmak, melyek a jelenlegi „nemnövekedés” mozgalom alapgondolatául szolgáltak.  A „modern” antinövekedés elmélet a hetvenes évek Római Club értelmiségeinek agyában született. Egyik ismert személyisége a mozgalomnak a román Nicolae Georgescu Roegen, hazájának egyik legsikeresebb, külföldön elísmert tudósa, akit a mozgalom egyik megteremtőjeként tartanak számon. 1994-ben megjelent tanulmánykötetének címében (Le décroissance) jelenik meg először, franciául, a nemnövekedés terminus. A román szerző fogalmazza meg, hogy egy véges világban lehetetlen a végtelen növekedés, ezért a hagyományos közgazdasági szemlélet helyett a bioökonómiai megközelítés szükségességére figyelmeztet, és arra, hogy a gazdaságot vissza kell helyezni valódi közegébe, a bioszférába. Másik nagy előfutára a mozgalomnak a francia Serge Latouche közgazdász, egyetemi tanár, aki a nemnövekedés paradigmájának az igazi megalkotója. 2009-ben Budapesten is tartott előadást, és 2011-ben magyarul is megjelent könyve: A nemnövekedés diszkrét bája. A könyv a mozgalom kiskátéjának tekinthető.

Sokan szkeptikusak, fejlődni kell, mi lesz, ha leáll a gazdaság, lemaradunk stb. Igen, mást nem lehet ma hallani, mint hogy Európa versenyképessége hanyatlik, mindenki előttünk rohan, a GDP-t így meg úgy növelni kell...

Szóval a magas GDP boldoggá teszi az embert? Tévedés, csak egy bizonyos pénzösszegre utal, amihek semmi köze egy nyugodt, kiegyensúlyozott élethez. A GDP pl. nem veszi figyelembe a társadalom egészségi állapotát, a gyermekhalandóságot, a demográfiai mutatókat, a bűnözés alakulását, a szegénységet, a családok széthullását, a lakáshelyzetet, az infrastruktúra fejlődését, a szabadidőt és még sorolhatnánk.

A nemnövekedés eszméje veszélyesnek és forradalminak tűnik, de nem az, egyszerűen egy új politikai programnak kell tekínteni, ami nagyon sok problémát egy csapásra megoldana. A baloldal leszegődött a globalista, vadkapitalista, nyílt társadalmat hírdetők oldalához, a jobboldal patrióta szlogennel akarja a vezetést átvenni, de előbb rendezni kell a jövőt, hogy egyáltalán életben maradjunk. A nemnövekedést támogatók kiállnak az erőltetett termelés és a túlfogyasztás visszafogása mellett, mert ez már rövidtávon súlyos környezeti problémákat és társadalmi egyenlőtlenségeket okoznak. A fogyasztás csökkentése tulajdonképpen nem okoz valódi áldozatvállalást, és nem csökkenti a jólétet, sőt, boldogabbak leszünk.

Ennyit tudtam erről most írni, de még sok dolgot kellene átgondolni, és végre egy jó irányba lépni.