Mennyei manna

Mennyei mannaként hónapokon keresztül vártuk a csapadékot. Nem jött, vagy ha igen, akkor olyan kevés, hogy mifelénk a port sem verte el az utakról. Kiégett a vetemény még a kertekben is, ahol nem volt mivel locsolni, mert kiapadt a kút vize. És a határban „furulyázni” kezdett, majd kiégett a tavasszal elvetett kukorica és vele a napraforgó is. A földeken most lábon álló száraz kórót nem érdemes betakarítani. Az legfeljebb a szamarak etetésére lenne jó. Szamár még akadna mifelénk is (több a kelleténél), csakhogy azok többsége nem kóróval táplálkozik. Sajnos!

Szakemberrel beszélgettem a mezőgazdaság helyzetről. Csak sajnálkozik. Mondja, hogy a diktatúrában az országban kialakítottak egy nem teljesen tökéletes, de mindenképpen használható öntözőrendszert. Csatornákkal, vízátemelő állomásokkal. A változást követően fokozatosan szétlopkodtak mindent: a szivattyúállomásokat, a zsilipeket, a locsolófejeket, a szállítócsöveket. Akkor senki sem gondolt egy aszályos évre. Most ugyanazon berendezések visszaállítása milliókba, országos szinten milliárdokba kerülne. Kinek van arra anyagija egy eladósodott, gazdasági gondokkal küszködő országban? Ráadásul gyorsan, néhány hét, hónap alatt, hogy jövőre ne ismétlődhessen meg az idei katasztrófa.

Aradot és környékét heteken keresztül kerülték az esőfelhők. Többször is láttuk, ahogy a Hegyalja felé esőfüggöny ereszkedett a tájra, de az alföldi részen egy esőcsepp sem hullott. Most, augusztus második felében mifelénk is megnyíltak az ég csatornái, s kétszer is bőségesen hullott az áldás. Aki azt követően a Maros partján sétált, láthatta, miként tértek magukhoz két-három nap alatt az évekkel ezelőtt kiültetett orgonabokrok, hogyan egyenesedett ki kókadt levélzetük, hogyan zöldült ki napok alatt a gyep. Róluk valóban elmondható, hogy csak a Jóisten gondoskodásában bízhattak, évek óta csak nagyritkán locsolták meg őket.

S aki gyalog járja a várost, annak az is feltűnhet, hogy a csatornákon keresztül járdára zúduló esővíz mennyi, hónapokon keresztül ott összegyűlt port, szemetet hordott le a tetőkről. Mázsaszámra! És mennyi port mosott ki a levegőből. A hatodik emelet magasságából bizonyíthatom, hogy néhány napja szép időben ismét tisztán látom a Zaránd-hegység nyúlványát. A Kecskéstől egészen Világosig.

A fentiek miatt Kovács Katival együtt könyörgünk: Add már, Uram az esőt! Gyakrabban, bőségesebben, mint eddig.