Mi az igazság?

Ömlesztve kapjuk a híreket a szomszédunkban folyó háborúról. Látjuk a tévében a szétbombázott, rommá lőtt lakóépületeket, iskolákat, óvodákat, művelődési házakat, bevásárlóközpontokat. És a határállomásra érkező menekültek áradatát. Elsősorban anyákat gyermekekkel. Hallgatjuk a híreket a két testvérnép küldötteinek tárgyalásáról. A megegyezésnek semmi reménye sincs, olyan távol állnak a felek nézetei egymástól. Oroszország a saját katonai erejében, Ukrajna a külföldi, elsősorban amerikai támogatásban bízik. Melyik lesz az erősebb? Egy semleges külföldi szemlélő csak a mérhetetlen anyagi károkat és az emberi szenvedést látja a konfliktusban. Egy gazdasági szakember azon gondolkodik, mennyire veti vissza a háború az ukrán gazdaságot. Egy nacionalista ukrán fejében is megfordulhat(na), hogy akár katonai siker esetén is, országa mikor heveri ki a pusztítást. Már az is kétséges, hogy mikor állíthatják helyre a mindennapi élethez szükséges minimális infrastruktúrát, a megszakadt áram- és hőszolgáltatást, a víz- és csatornahálózatot, hogy csak a legelemibb civilizációs követelményeket említsük. Az épületek, az úthálózat rendbetétele, a gazdaság újraindítása is beláthatatlan sok időbe telik egy gazdaságilag tönkretett országnak. Ha most abbamaradna a háború, akkor sem fejeznék be a szétdúlt lakások újjáépítését a tél beálltáig. Az írás elején említett hírforrások hol az egyik, hol a másik fék igazságát próbálják igazolni. Az egyik az ukrán szélsőnacionalizmus agresszív elharapódzását, a nemzeti kisebbségek elleni szigorító intézkedéseket, a másik az orosz birodalmi terjeszkedést nevez meg a konfliktus okozójának. Bizonyos, hogy mindkettőben van igazság. Csak az a felháborító, hogy a küzdő felek, no meg a külföldi támogatók nem is akarják tudomásul venni a civil lakosságnak okozott szenvedéseket. Az élelmiszer-, ivóvíz- és gyógyszerhiányt. Akárcsak korábban Vietnamban, Irakban, Afganisztánban, s a jó ég tudja, hogy még hány kiprovokált háborús konfliktus helyszínén. Ők, a polgári lakosok képezik a „járulékos” veszteséget. Az elhanyagolhatót. Még akkor is, ha a számuk sok millióra tehető. Halottakban, sebesültekben, földönfutókban. Özvegyekben, árvákban.Ha jól jövedelmező, a fegyverek, lőszerek gyártóinak milliárdos jövedelmet hozó háborúról van szó, „kicsire” nem nézünk.