Mi nem jut eszembe…

Két apró esemény összefutott.

Kaptam egy nagyszerű könyvet (kiadványt): Szegedi Egyetem Tudástára 3. Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New York Timesben.

Amikor átlapoztam a kiállításában is remek munkát, a 358. és a 360. oldalon Fodor Gábor (1915–2000) nevére figyeltem fel. A Times két közlésében (1981. szeptember 5. és 1986. november 1.) számol be Szent-Györgyi és Fodor egy-egy közös gyógyszerszabadalmáról.

Az aradiak közül többen tudják, hogy Fodor Gábor, világhírű magyar vegyész, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert munkatársa, az aradi Katolikus Főgimnázium diákja volt.

Az érettségi vizsgát román nyelven tette le, a Moise Nicoare Líceumban, kiváló eredménnyel.

A 13–15. oldalakon azokat a Délmagyarországban megjelent cikkeket olvashattam, amelyek a Szegedi Egyetem Kálvária téri épületében, 1930. november 13-án történt zavargásokról számoltak be.

Szent-Györgyi Albert a hallgatók kikérdezése után kifejezte elégedetlenségét: ugyanis csak egy jó feleletet kapott, azt is egy zsidó hallgatótól.

– Az urak jobban tennék, ha tüntetés helyett tanulnának.

A professzornak magyarázkodnia kellett. Elmondta, hogy nem akarta lekicsinyelni a keresztény hallgatókat, azonban a hazafiság éppen a szorgalomban és a tudásban juthat kifejezésre.

Valahányszor Kétegyháza vasúti állomásán megáll a vonat, eszembe jut az apósom által többször mesélt kis történet, amelynek szereplője („hőse”) egy kétegyházai román fiú volt, akit a szentannai polgári iskolában a tanárok példaként állítottak a magyar és a német diákok elé.

A Kálvin utcai iskola történetében volt egy olyan időszak, amikor a román tagozat osztályaiban nagy számban voltak magyar, német és zsidó diákok. Többnyire kitűnő tanulók. A tanárok, ha nem is csináltak belőlük példaképet, de fokozott tisztelettel beszéltek róluk.

Egy normális világban, ideális körülmények között nem is lenne szabad nyilvántartani a diákok származását, s főleg nem összefüggésbe hozni azt tanulmányi eredményeikkel.

A másik befutó „esemény”, a Nyugati Jelen július 8-ai száma: beszámoló az érettségi vizsga eredményeiről. Rövid értékelések, meggyőző összehasonlítások… Izgalom is – még nem jutott el hozzám egy kis „barátom” vizsgaeredménye.

Mivel többnyire „nem normális világban” voltam diák, később tanár, újra a fülembe csengett, amit tanáraink mondtak, amit félve ugyan, de mi is megfogalmaztunk:

– Kétszeresen kell igyekeznetek, kétszer olyan jól kell teljesítenetek, mint másoknak. Anyanyelvetek mellett, románul is jól kell tudnotok.

Ha visszagondolok a legnehezebb évtizedekre, úgy emlékszem – sokat nem tévedhetek – a Kálvin utcai iskolában a román és a magyar vizsgák eredményei, köszönhetően a román nyelvtanároknak is, nagyjából azonos görbén futottak.

***

Könnyű, de nem mindig meggyőző nagyhírű emberekkel példálódzni.

Amikor a Szeptemberi emlék-ké érett történet megesett, Móra Ferkó még csak az iskolából kiszorult szegény „birtokos” gyerek volt. Híressé, később, csak azért lehetett, mert nagyon szeretett, nagyon akart tanulni.

A kis Ferkót talán szabad megtennem példaképnek.