Mibul és mennyiért?

Egyik ezermester nagyapám tréfás szólása jutott eszembe a minap egy hír olvasásakor. Amikor valami teljesíthetetlen kéréssel fordultunk hozzá, ő egy kérdéssel válaszolt: Mibul? Vagyis, hogy nincs miből elkészítenie azt a bizonyos valamit (mondjuk toronyórát lánccal!), vagy nincs rá pénz. Az európai vezetők minapi felhívására, hogy a tagországok gyorsan töltsék fel a télre stratégiai tartalékaikat, bennem is ez a kérdés fogalmazódott meg, hogy mibul? A gáz- és a kőolajvezetékek csapjait a Gazprom alacsonyabb teljesítményre csavarta, Franciaország számára le is zárta. A nyugatiaknak a cseppfolyósított üzemanyagok szállítására egy egész hajóflottát igénybe kell venniük, a kikötőket alkalmassá kell tenni azok fogadására. Arról nem is beszélve, hogy a másfajta kémiai összetevőket tartalmazó kőolajnak a finomítására dollármilliárdok szükségesek a finomítók átállítására. Az pedig nem megy egyik pillanatról a másikra, időigényes műveletről van szó. Az Unió vezetői a gázellátásban az Egyesült Államok, Norvégia, Azerbajdzsán és Szaúd-Arábia segítségében, növekvő szállításaiban reménykednek, bár utóbbi már bemutatta a nemet az általa termelt palagáz szállítására. Ursula von der Leyen meg ismét pitizik, kétségbeesve lobbizik azért, hogy a tagországok lakossága télen csökkentse, nyáron emelje a lakások hőmérsékletét két fokkal. (Nyugat Európa új kifejezést gyakorol: vésztakarék! Csak azt nem tudja még, mit is jelent az valójában.) Az elnök asszony állítja, hogy avval megtakarítanák az oroszországi Északi áramlat–1-en érkező teljes gázmennyiséget. Nem akarom félrevezetéssel vádolni, de köztudott, hogy a lakossági fogyasztás az összfogyasztásnak messze a kisebb hányada. A többséget az ipar használja, az energiaforrás csökkenése munkahelyek megszűnését jelenti. S azt sem hiszem, hogy a kényelemhez, komforthoz szokott nyugatiak többsége szó nélkül teljesíti a kérést. Különösen, ha majd kiderül, mit is jelent ez valójában. Már elhangzott: egy szlovákiai nyugdíjas télire a nyugdíjának a felét fizeti majd havonta az elhasznált gázért. És máshol is hasonló a helyzet, mifelénk is súlyos emeléseket, háromszoros, vagy annál is magasabb árakat jelentett a szolgáltató. Pedig Románia nincs teljes függőségben az orosz gázimporttól, saját forrásokkal is rendelkezik! (A július elsejétől bejelentett benzinár-kiegészítő 50 bani csak porhintésnek jó.)És még valami. A nem orosz forrásból származó gáz ára már eljutott az eddigi háromszorosára, de hallottunk négyszeres gázárról is. Aki ismeri az Európai Unió tagországainak gazdasági helyzetét, az tudja, hogy az össz-államadósságuk az évi GDP 100,3 százaléka. (Közérthetőbben: törlesztése az államok teljes évi gazdasági termelését elvinné!)   E hatalmas adósságteher mellett egy felelősen gondolkodó nemzeti kormány annak további növelését nem vállalhatja. Ismétlem: felelősen gondolkodó, a nemzeti érdekeket szem előtt tartó kormányról lenne szó! Amely nemet mer mondani az Unióban kitervelt aberrációkra. De vajon hány ilyen akad manapság Európában?