Miért nekünk halloween?

Azért nem semmi ez a globalizáció. Huszonöt esztendővel ezelőtt legfeljebb műveltebb honfitársaink közül néhány hallott, tudott a halloween-ről, manapság romániai gyerkőcök ezrei, ha nem tíz- vagy százezrei készülnek megünneplésére.

A halloween, olvassuk a Wikipédián, „ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg október 31. éjszakáján, bár mára már az egész világon elterjedt”. A boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe a samhain volt október 31-én, amely egy kelta halálisten, a druidák istene Crom Cruach(en) kultuszában gyökerezik, mondják továbbá.

A valamikori emberáldozatokról, amiről az alább említendő levél nem beszél, szó se essék.

Szóval: pogány ünnep volt ez valamikor a javából.

Jómagamat – tisztesség ne essék szólván – kevéssé zavarna az egykori pogány ünnepek felelevenítése (a magyar meg a román hagyományban is vannak ilyenek), s a hazai katolikus püspöki konferencia erre az alkalomra közzétett levelét is csak a tájékozódás kedvéért olvastam el. Nos, röviden, arról van szó, hogy elítéli a halloween ünneplését, mert „a pogány hagyomány ápolása” a mostanra (november első és második napjára) eső keresztény, katolikus ünnepeket, a Mind(en)szenteket és a Halottak napját homályosítja el, szorítja háttérbe.

Lehet, sőt nagyon valószínű, hogy így igaz.

Magam azonban ettől függetlenül már rég megfogalmaztam saját véleményemet, miszerint a hazai, nálunk abszolúte gyökértelen halloween az angolszász, egészen pontosan napjainkban amerikai (és onnan elterjedt) szokás előtti feltétlen és nevetséges behódolás, amely abban a bugyuta felfogásban gyökerezik, hogy minden, ami az óceánon túlról jön, az nekünk is üdvös, jó és követésre méltó.

A halloween számomra erősen gyermeteg, ijesztgetős ünnep, kritikátlan majmolás, amiből mellesleg egyesek szép hasznot húznak (nem ítélem el őket: a piacról élnek.) Megtartását otthon, az utcai gyermekközösségekben, magánösszejöveteleken stb. – elvégre demokrácia van – megtiltani aligha lehet, nem is kell, az iskolákban, óvodákban azonban, mondjuk így: hivatalosan nem kellene és szabadna felkarolni. Még akkor sem, ha az a nagy Egyesült Államokból gyűrűzik be hozzánk.