Mikor lesz már világos az oktatásban

A múlt héten ülésezett az RMDSZ Arad megyei Választmánya, ahol az egyik sokat vitatott kérdés az oktatás volt. Ennek  internetes változatából értesülhettünk az Arad Megyei RMDSZ oktatásügyi alelnöke előterjesztésének bővebb változatáról: http://cislimes.blogspot.com, amelyben a megye magyar oktatásának utóbbi jó egy évéről írt. 

Alább ennek megállapításain morfondírozom.

A fiatal kolléga, akit sajnos nem igen lehet látni a szakmájába vágó Aradon tartott előadásokon, de nyári tapasztalataim is arra utalnak, hogy a sok magyar, köztük oktatási  vonatkozású, érdekességet rejtő Állami Levéltár aradi fiókjában sem igen fordul meg, időnként megírja az állítása szerint független (magán)véleményét.

Mindig vitája van a Csikybe kerülő vidéki nyolcadikosok tudásszintjével. Most is. Azt hiszem, hogy jót tenne szakmai fejlődésének egy-egy év vendégtanítás falvaink még meglévő, szerinte megkérdőjelezhető szakmai színvonalú iskoláiban. Akkor talán nem csak elvárásai magasából, hanem az élet sűrűjét is látva nyilatkozna meg.

Lehoczky Attila a romániai oktatásügy 20 éve folyamatosan elhalasztott reformja ad-hocrendezésének számlájára ír egyet-mást. Szerintem nem lehet olyasmiről írni, ami nem volt, és nincs. Reformról pedig szó sem lehet, mert kormányzati szinten nem létezik célirányos koncepció a hazai oktatásügy jövőjéről. Emlegethet EU-s nevelésügyi normákat, bár olyanok sosem léteztek. Ez a terület az országok saját, kizárólagos hatáskörébe tartozik!

A megyei RMDSZ politikai-oktatásügyi székben ülőtől értelmezhetetlen az új romániai oktatásigazgatásnak az Arad megyei magyar tannyelvű iskolák – kisperegi, majláthfalvi, zimándközi – „helyzetének rossz kezelése”.

A magyar osztályok, az oktatás sorsa nem az akármilyen nemzetiségű igazgatóknak van kiszolgáltatva, hanem a politikai alkuknak és kézi vezérlésnek.

Kétszer is használta az alelnök úr a dekadens jelzőt a magyar oktatás kapcsán, pedig a dekadens szellemi, erkölcsi hanyatlást, bomlást jelent, miközben Ő csupán annak hanyatlását szerette volna érzékeltetni.

Megállapította, hogy "a kormányzat új tanügyi politikája az Arad megyei magyar oktatás újabb visszaszorulását hozta magával". Mindez akkor történik, amikor az RMDSZ Arad megyei elnöke iskolaigazgató majd oktatásügyi államtitkár, és a szervezet országos elnöke az oktatásért is felelős helyettes miniszterelnök.

Meglepődve olvastam az oktatási alelnök megállapítását, amely szerint "az RMDSZ Arad Megyei Szervezete stratégiát dolgozott ki ezen problémák és az esetleges más hasonló esetek orvoslása érdekében." Ilyen stratégia létezéséről eddig ugyanis sehol sem lehetett hallani, olvasni.

Tanárként a nyolcadikosok májusi vizsgáztatásával sem találkozhattam. Az országosan egységes félévi román, matematika és magyar félévi dolgozatok ugyanis nem vizsgák!

Ami engem illet, nem hiszek a térfigyelő kamerarendszerekben. Azokat, Lehoczkyval ellentétben, nem tartom az iskolavezetőségi munkát megkönnyítő eszköznek.

Azt sem tartom teljesen megalapozott állításnak, hogy a Csiky Gergely Iskolaközpont azért "Arad megye egyik legjobb középiskolája", mert "közel 100 %-os átmenési arányt produkált az érettségin". Az ilyesmit nem ilyen egyszerűen mérik!

Akkor, amikor világszerte a reál képzés fontosságát hangsúlyozzák Lehoczky a turisztikai és a humán osztályt választók alacsony számán kesereg.

Sokat foglalkozott az oktatási alelnök a pedagógusok fizetésének megnyirbálásával, annak alacsony voltával, amit a tanítóinkra, tanárainkra mért súlyos csapásnak minősített, és igaza volt! A megoldást a magyar polgármesterektől és tanácsosoktól várja, pedig ők a hazai költségvetési leosztások rabjai, és nem áll módjukban visszaadni azt, amit a kormány és a parlament elvesz.

Végkövetkeztetésével sem tudok egyetérteni, mely szerint: "nekünk pedagógusoknak meg kell értenünk, hogy a rendszer és az azt működtető tényezők annyira becsülik meg a tanügyet, amennyire az magát becsüli". Ez azért nem igaz, mert bár minden mindennel összefügg, az oktatási rendszer és annak működési feltételei Mária Terézia óta a mindenkori politika rabjai vagy kegyeltjei.