Minden relatív

Nagyon kevesen vagyunk, akik erre a napra még vissza tudunk emlékezni. Régen volt, de igaz volt. Ezen a napon, 1945. január 27-én. a II. Világháború legnagyobb, leghírhedtebb és legszörnyűbb koncentrációs táborát, az auschwitzi haláltábort, a szovjet csapatok végre felszabadították. A kevés túlélő közül ma csak azok élhetnek, akik akkor serdülő gyerekek voltak. Az emlékezetes napot, elég későn az ENSZ 2005-ben a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. A nemzetközi zsidóság számára ez a nap a csodák napja volt, amire, a mérhetetlen emberi gonoszság miatt nagyon sokat kellett várniuk.

Más dolgok is történetek ezen a napon, hiszen a szörnyű háború még nem ért véget. A budai vár alatt, egy kis utcában egy tanonciskola pincéjében egy orosz bomba robbant fel, és megölte a nagyanyámat és nagynénémet. Számomra egy nagyon szomorú. de ugyanakkor egy csodanap is volt, mert a sok sebesült és megöltek között én életben maradtam. Pár napra rá a szovjetek minket is „felszabadítottak”, egy egészen új élet következett Magyarország, és egész Közép- és Kelet-Európa számára.

Így emlékszem vissza a 76 év előtti eseményekre, és halkan mondom magamban; minden relatív. De azért ez a nap mégis pozitív változást hozott, mert visszaemlékezve, talán!, megmozgatja az emberiség lelkiismeretét.