Nógrádi György szakelemzőnek a nemzetközi helyzetre vonatkozó egyik kommentárjában hangzott el a címben szereplő mondat. (Igaz, ő használta a pofátlanul jelzőt is, de én attól eltekintek!) Az orosz–ukrán háború eseményeit taglalva említette meg az egymástól homlokegyenest eltérő kijevi és moszkvai helyzetjelentéseket a frontról. Úgy is fogalmazott, hogy azok köszönőviszonyban sincsenek egymással. Mindkét fél saját valós vagy elképzelt harci sikereiről számolt be. A másik fél ember- és hadifelszerelés veszteségeiről adott „pontos” adatokat, miközben a sajátjait minimalizálta. Vagy meg sem említette. Egy ilyen ukrán jelentésben hangzott el, hogy Oroszország mindeddig egymillió 350 ezer embert veszített a fronton, míg az oroszok szerint Ukrajna hadivesztesége meghaladja az egymilliót. Lehetséges, de egyikre sem mernék mérget venni!
Az egyik narratíva brutális orosz veszteségekről szól, a másik állítás: Ukrajna a katasztrófa szélén áll. Nógrádi szerint mindkettőből a fele igaz, csak azt nem tudjuk, melyik fele.
Mondhatnánk: természetes ez az eltérés, hiszen avval a szembenálló felek elsősorban saját országuk közvéleményét akarják így nyugtatni, derűlátásra késztetni a háború kimenetelére vonatkozóan. Még azt is elfogadom, hogy a világ sok országának médiája azt veszi át a jelentésekből, ami megfelel az illető állam kormánya állásfoglalásának a háború kérdésében. Analógia a sportból: egyetlen csapat szurkolótábora sem fogja győzelemre biztatni az ellenfelet saját együttese ellenében. Nyilvánvaló, hogy az Európai Unió tagállamai a kijevi rezsim jelentését fogadják el igaznak, hiszen Európa pénze Ukrajna felé áramlik immár több mint négy esztendeje, s az euró-milliárdokat jelentős harctéri sikerekkel kell motiválni a választók előtt. Csakhogy időnként mérlegelni is kellene. Mindkét fél részéről.
Mostanság igencsak megcáfolja az ukrán kormány nyilatkozatait a Luhanszk megyei (népköztársaságbeli?) Sztárovilszk városkában történt éjszakai támadás. Mármint azt, hogy Ukrajna nem támad polgári objektumokat. A kisvárosban a célirányos terrortámadásnak (Krausz Tamás szakkommentátor nevezte annak) egy középiskolai kollégium épülete esett áldozatául. Nem eltévedt vagy az ellenség által „elirányított” légi objektumról volt szó, mert a támadás többször ismétlődött ugyanazon célpont ellen. Egy felnőtt férfi már a mentés közben, a második hullámban érkező csapásban vesztette el fél lábát. A támadásban az épületben alvó 89 diák közül 21 tizenéves fiatal halt meg, 42-en pedig megsebesültek. Kijev elismerte a támadást, de katonai kiképzőközpontnak minősítette a frontvonaltól mintegy száz kilométerre álló többszintes épületet. Moszkva 19 állam újságíróját hívta meg a helyszínre, akik semmiféle katonai tevékenységre utaló nyomot nem találtak a törmelékek között, az tele volt a tizenéves diákok személyes holmijaival: ruhákkal, könyvekkel, füzetekkel, játékokkal.
És amit most leírok, az megdöbbentő kellene hogy legyen minden józanul gondolkodó számára. Bár Kijev elismerte a támadást, a világbéke megőrzésére létrehozott „semleges” ENSZ orosz provokációnak minősítette az esetet. Ismét analógia a sportból: bár az egyik csapat játékosa felemelt kézzel elismerte, hogy ő követte el a szabálytalanságot, a játékvezető mégis az ellenfél javára ítéli meg a szabadrúgást. Mintha az orosz–ukrán-meccsen Ursula von der Leyen vagy Kaja Kallas fújná a sípot.
Az eset óta a háború intenzitása fokozódott. Moszkva egyetlen éjszaka alatt több száz drónt és két Oresnyik rakétát lőtt ki az ukrán fővárosra, ott szörnyű pusztítást okozva. Igaz viszont, hogy Moszkva előre felszólította a diplomatákat és külföldi állampolgárokat, hogy hagyják el Kijevet. Szergej Lavrov erről külön értesítette Marco Rubiót! A kijevieket mag arra kérték, hogy költözzenek el a katonai objektumok és hadifelszerelést gyártó üzemek szomszédságából. Ezt viszont a nyugati média „elfelejtette” közölni. Az is igaz, hogy a Kijevet ért orosz támadás is érintett polgári objektumokat. Hogy mennyire volt arra irányított vagy sem, azt nehéz lenne eldönteni. Erről az oroszok hazudhatnak, moshatják kezüket!
Hozzászólások