Minisztercsere

Ha lenne kéznél nyilvántartásom, a kedves olvasóval is közölném, hány miniszter fordult meg összesen 1990 eleje óta a román kormányban, és külön-külön az egyes tárcák élén. Szerintem magam is meglepődnék a statisztikai adatokon.

Most újabb minisztercserékre készülődik az ország. Ami, elméletileg, nem feltétlenül a politikai instabilitás jele, sőt, annak ellenkezője lehet. Most halljuk, például, hogy lemondott a nagy-britanniai bevándorlásügyi miniszter, mert kiderült: bejárónője (házvezetőnője?) nem rendelkezik hivatalos munkavállalási engedéllyel, és egy ilyen botrányt egy brit miniszter, még ha történetesen ártatlan is az ügyben, nem engedhet meg magának.

Jobb helyeken – talán lassacskán nálunk is – „Noblesse oblige”, a nemesség (nemesi cím, napjainkban, mondjuk, funkció) kötelez.

Szóval: minisztercserékre készülődik Románia, és a kétségtelen főszereplő a többeket érintő játszmában Klaus Iohannis, Nagyszeben (Sibiu, Hermannstadt, Cibinium) német nemzetiségű, a belügyminiszteri tárcára és a miniszterelnök-helyettesi posztra ajánlott polgármestere. Iohannis éppen egy éve, tavaly februárban lépett fel a nagypolitikai porondjára a liberális pártba való belépése nyomán. Vele egyszerre két legyet szeretnének ütni: a belügyminiszteri poszt amúgy is üres az előző miniszter távozásával, mindenképpen be kell tölteni, Szeben polgármesterének pedig van közigazgatási tapasztalata, másrészt, és talán ez a nyomósabb ok: egy tiszta kezű  politikus miniszterségétől és miniszterelnök-helyettességétől azt remélik, hogy általa erősödik Románia német kapcsolata, főleg gazdasági téren, ami kétségtelenül jót tenne az országnak.

A változások azzal folytatódnak, hogy az eddigi egészségügyi miniszter pénzügyminiszterré válna – felkészültségét tekintve (gazdasági-pénzügyi szakember) elméletileg jobb is lenne így. Ámbár az elmélet és gyakorlat nem jár mindig kéz a kézben: Németország, Svédország, Norvégia és Hollandia honvédelmi minisztere jelenleg, például, egy-egy olyan hölgy (!), akinek (a svéd miniszter kivételével) nem sok köze van a katonasághoz. Persze egy kiváló elméleti felkészültségű közgazdász is lehet csapnivaló pénzügy- vagy gazdasági miniszter, egy nagyszerű orvos rossz egészségügyi tárcavezető (Romániának volt rész belőlük), s egy katonának gyenge politikus jó hadügyminiszter. A példák nem feltétlenül Romániára értendők.