Mítosz és történelem

Néhány hónappal ezelőtt, még a magyar sajtó is értelmetlen provokációnak tekintette Csibi Barna jelképes akasztását. A székely fiatalember jelképesen felakasztotta Avram Iancut csapatai magyarság ellen elkövetett gyilkosságai okán.

Néhány hónap elteltével a román – és magyar – közvéleményt sokkoló akció már nem tűnik olyan értelmetlennek, hiszen önvizsgálatra késztette a románságot.

A Historia román lap cikksorozatot indított „Avram Iancu hős vagy gyilkos?” címmel, melyben történészek elemezik a móc vezér történelmi tetteit és szerepét. Egyeseknek már a cím is szentségtörésnek tűnik, hogyan lehetne egyáltalán Avram Iancut gyilkosnak és ellenforradalmárnak tekinteni?

Igenis lehet, alaposan dokumentált írásaikban fiatal kolozsvári román történészek ugyanis éppen ezt feszegették. Erdélyi román szemszögből Avram Iancu forradalmárnak tekinthető, az 1848–49-es forradalmak globális, európai dimenziója szemszögéből viszont igenis ellenforradalmár volt, hiszen a maradi abszolutizmust hirdető bécsi udvar mellé állt, nem a demokratikus eszmékért harcba lépő magyar szabadságharcosok mellé. Az Érchegység települései fegyvertelen magyar civil lakosságának értelmetlen lemészárlása pedig igenis tömeggyilkosság.

Természetesen a régi szemlélet – Avram Iancu vitathatatlanul hős – nem tűnt el, olyan írások is születtek, melyek ezt támogatják. Akárcsak az internetes fórum hozzászólóinak többsége, mely nem hajlandó egy-kettőre lenyelni a mítoszrombolást, bármennyire is tudományosan dokumentált, érvekkel alátámasztott. A kommunista nacionalizmus szellemében formálódott-nevelt közvélemény még nem érett a tárgyilagosságra. Noha a Iancut magasztaló közismert mítoszok mellett első alkalommal megismerkedhetett a másik oldalával is, elgondolkozhat rajtuk. Egyes hozzászólók egyenesen Ratko Mladić minap letartóztatott tábornokhoz hasonlítják Avram Iancut, hiszen a szerb nacionalisták szemében Mladićnemzeti hős, míg a többiek szerint véreskezű tömeggyilkos.

A kolozsvári fiatal történészek megtörték a jeget, s tárgyilagosan mutatták be a román közvéleménynek a móc vezér tetteit. Mondani sem kell, hogy az Avram Iancu hősiességét hangoztató ellenvéleményt a régi gárda képviseli. Itt is a nemzedéki ellentét, akárcsak a politikában, vagy a közélet többi részén. A fiatalok érvekkel támasztják alá véleményüket, nem romantikus mítoszokkal, hiába bélyegezik meg őket Budapest, Soros György, netán Tőkés László bérenceinek. Szemléletük megtöri a jeget, s a közélet egyéb területeihez hasonlóan, immár a történelmi mítoszokat is kikezdi a tárgyilagosság. Talán még maga Csibi Barna sem gondolta volna március derekán.