Morfondírozás

A Kölcsey-díj átadásán 30 néző volt, másnap a kabarén pedig 200.

Nem lepett meg nagyon ez a tény (kezdek hozzászokni, és már rég elhatároztam: akkor is megszervezzük, megtartjuk programjainkat, ha 5-6-an vesznek rajta részt), de csak nem hagyott nyugton a dolog, és a kabaré szünetében megkérdezetem egy pár embert, miért nem volt ott a díjátadási ünnepségen. Elfecsegtem célomat a feleségemnek, és nem akart kiengedni szünetben, pedig mondtam neki: nem rendőri vallatást szeretnék, hanem inkább egyfajta közvélemény-kutatást, hátha valamilyen tanulságot le tudok vonni a hallottakból. Végül néhány embert megkérdeztem, s a következő válaszokat kaptam: „Nem értünk rá; vendégségbe voltunk; mi már öregek vagyunk; nehezen mozdulunk ki a házból, főleg így, télvíz idején” stb., de ezek a kifogások nem illettek bele a képbe, mert másnap a kabarén ott voltak. Többen azt mondták, nem tudtak az eseményről.

Aztán egy férfi más verzióval állt elő. Ebben a rohanó világban az embereknek annyi gondja van, olyan fáradtak általában, hogy nem tudnak, nem is akarnak komolyabb dolgokra figyelni, ha már valahova elmennek, akkor önfeledten akarnak szórakozni. Ezt is megértem, én is nevetni mentem a kabaréra.

De kinek ártott meg két szép vers és két laudáció meghallgatása, amelyek közül az egyik olyan megható volt, hogy soká fogunk rá emlékezni. Ami utána következett, az egy igen humoros előadás volt, burleszkszerű, amelyen a nézők sokszor jóízűen nevettek, és ráadásnak azon is el lehetett csodálkozni, hogy lám milyen ügyesek ezek a gyerekek, és milyen szép munkát végzett az oktatójuk. Én már többször láttam a darabot, ezért inkább a nézőket figyeltem. Jó volt látni önfeledt szórakozásukat. És mindenre ráadásnak: az előadás után ki-ki elbeszélgethetett rég nem látott barátaival, ismerőseivel.

Minek írtam le ezeket a sorokat? Nem hiszem, hogy valakit így, egy írással meg tudok győzni. Más a célom: egy tágabb közvélemény-kutatást szeretnék végezni, most az internet segítségével. Arra kérem azokat, akiknek véleményük, mondanivalójuk van a fentiekkel kapcsolatban, szakítsanak néhány percet és írják le gondolataikat, tanácsaikat, hogyan lehetne jobban mozgósítani az embereket, a saját maguk hasznára, hisz életük minőségét emelné egy-egy ilyen társadalmi, kulturális programon való részvétel.

Olyan javaslatot is kaptam a kabaré szünetében, hogy sok embert csak úgy lehet mozgósítani, ha személyesen visszük el nekik a meghívókat. Arra pedig nekünk nincs időnk és energiánk. De ha vannak olyanok, akik arra gondolnak, hogy jól jönne nekik egy internetes értesítés, ha megírják e-mail címüket, elküldjük elektronikus postán programjainkról az értesítést.

Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke