Mosom kezeimet

Post festum (ünnep után, pontosabban napján) íródnak e sorok, minthogy tegnap, október 15-én volt a kézmosás világnapja. Bizonyosan tudom azonban, hogy a téma ma, meg holnap, meg évek múltán sem veszít, sajnálatomra, időszerűségéből, tehát nem késtünk le semmiről.

Kézmosás: remélhetőleg az emberiség jelentős, civilizáltabb részének (hogy nagy többségének, nem merném leírni) egyszerű és kötelező művelet, naponta többször. Most nem arra a furi, krimisorozatban látott, kétbalkezes, amúgy zseniális nyomozó figurájára gondolok, aki minden kézfogás után fertőtlenítő szalvétával törli meg gondosan a kezét, és beteg lesz, ha nem teheti (gyermekkoromban magam is ismertem ilyesféle mániákus vénkisasszonyt) – ami túlzás, az túlzás. 

***

A teljes anyagot a Nyugati Jelen régiós napilapban olvashatják. 

 

Az előfizetési feltételekről a 0257/280-751-es telefonszámon lehet érdeklődni.