Most már egyenesben?

Már múlt pénteken eldőlt, a késő estig tartó tárgyalásokon, hogy miként osztja el egymás között a modern Tripartitum (ezúttal nem három nemzet, hanem három párt) a 2020-as év parlamenti választásai nyomán kialakult sorrendben a hazai társadalom legfőbb hatalmi funkcióit.

Nem volt könnyű, s amíg a ma, hétfőn összeülő parlament nem szentesíti, nem adja áldását rá, nem is végleges. Bár az erőviszonyokat figyelembe véve kevés az esély a változásokra.

Romániában elméletileg a következő (négyéves) választási ciklusban, 2024-ig egy jobbközép kormány fogja vezetni az országot. Amelynek már kijelölték a miniszterelnökét, megszavazzák majd a minisztereit (nagy valószínűséggel nem „automatikusan”), s remélhetően még az év vége előtt az országnak lesz legitim kormánya, végrehajtó hatalma.

Más körülmények között, s mondjuk hat hónappal korábban nem lett volna ennyire sürgős a döntés. 2020 végén azonban Romániában nagyonis az, mert a körmünkre ég a gyertya.

Itt van egyrészt, az Európát és világot sújtó koronavírus-járvány, amelyben csak egy teljes hatalommal rendelkező kormány hozhat végleges döntéseket.

Itt van az ország következő évi (még el nem fogadott, sőt, be sem mutatott) büdzséje, amelynek hiányában a jövő év elejétől a közigazgatás  költségvetés-függő része borul, de legalábbis komoly károsodást szenved.

És egyáltalán: „egészségtelen”, ha egy országnak nincs felelős vezetése. Már csak azért is, tehetnénk hozzá ironikusan, hogy a jónépnek legyen mit, kit szidnia. (Az ellenzék magától, felkérés nélkül is megteszi.)

Tudni véljük, ki lesz az új miniszterelnök, nagyjából azt is, kik az új miniszterek – amiről e sorok írásakor, vasárnap kora délután még nincs információ: az államtitkárok, a mintegy nyolcvan, az állami adminisztráció második vonalába tartozó intézmények vezetője (maguk a szerződő, és olykor erősen vitatkozó koalíciós partnerek se tudják pontosan). Azt már hallottuk a kormányzásra kerülendőktől: ez ügyben a törvényes rendelkezések szellemében járnak el, azaz tiszteletben tartják, például, hogy versenyvizsgát igénylő posztokat csakis vizsga útján lehessen elfoglalni. (Ez utóbbi csak látszólag apró kérdés a hatalomelosztás egészéhez viszonyítva.)

Szóval úgy néz ki: lesz Romániának új kormánya a forradalom, vagy hatalom-, rendszer- vagy „gengszter”váltás, vagy akármi 31. évfordulójára – ami mindenképpen háttérbe, árnyékba került idén.

Úgy néz ki, főleg ha valaki messzebbről, kívülről nézi az eseményeket, hogy 2020 végén vannak fontosabb dolgok is a kommunista diktatúra megdöntése évfordulójáról való (a járvány miatt nyilván korlátozottabb arányú) megemlékezésnél. A múlt fontos, de a jelen még fontosabb.

A jelen pedig az, hogy Romániában egy új hatalom van kibontakozóban, amely, ha hinni lehet az azt alkotók szándékainak, nagy tettekre határozta el magát.

Szóban, nyilatkozatokban persze sok minden lehetséges; a puding próbája viszont az, hogy megeszik, mondták a demokráciában meglehetős gyakorlattal rendelkező angolok.

Ha jó étvággyal, élvezettel fogyasztják, minden rendben. Ha csak éppen legyűrik, valamelyes mértékben elmegy. Ha undorodva félretolják, akkor gáz van.

Az alakulóban lévő romániai, hárompárti hatalom (amúgy igen nehéz körülmények között) kellemes ízérzetű pudingot ígér.

Meglátjuk, pár hónapon belül, mennyire „csípi” a nagyközönség a receptet.

Az már most, mielőtt az új végrehajtó hatalom konkrét személyekre lebontott összetételét ismernék, egyértelműnek látszik: nem lesz könnyű dolga (ellenben nagyon nehéz dolga lesz): az átlagosnál jóval nehezebb (hazai és nemzetközi) helyzetből kell(ene) kivezetnie az országot.

Ehhez bátorság, határozottság és hozzáértés szükséges.

A hatalomba való belépéssel bizonyították: a bátorság biztosan megvan.

A hozzáértésről egyelőre csak reményeink lehetnek.