Multikulti

Nagy-Britanniában csődöt mondott a multikulturalizmus, nyilatkozta néhány nappal ezelőtt David Cameron brit miniszterelnök. 

A bevándorlók – mindenekelőtt a muzulmánok – számára a brit társadalom értékei idegenek maradtak, még azok számára is, akik már Nagy-Britanniában születtek. Közel-keleti, afrikai vagy ázsiai hazájukból hozott értékrendjük, társadalmi, politikai, gazdasági szemléletük, családi berendezkedésük pedig – enyhén szólva – inkompatibilisak a demokratikus nyugati társadalmak szerkezetével.

Néhány hónappal korábban Angela Merkel német kancellár hasonló véleményt nyilvánított a németországi bevándorlók integrációjáról, s a multikulturalizmus csődjéről.

A két meghatározó európai nagy ország vezetőinek véleménye komoly vihart kavart. Alig néhány hónappal ezelőtt ilyen nyilatkozatok nyomán nyomban szélsőjobbosnak, rasszistának, kirekesztőnek, diszkriminatívnak, stb. bélyegeztek volna bárkit. A balliberális establishment – mely a kiagyalta a multikulturalizmust – most is veszettül ugat a jobbra tolódás miatt, hiszen Cameron és Merkel is jobboldali politikusok.

Holott a tények inkább a két kormányfőnek adnak igazat: a gyökeresen eltérő kultúrák, értékrendek, társadalmi berendezkedések korántsem élnek olyan példásan egymás mellett, ahogy a nyugati szocialisták és liberálisok hirdetik, immár jó 30 éve. Inkább feszültségeket okoz, mintsem gazdagítaná a befogadó társadalmakat, s a kultúrák kölcsönös ölelését eredményezné. Inkább Nyugatra exportálja a harmadik világ problémáit, mintsem fordított irányban, a fejlődő országokat (másik ballib agyszülemény) emelné fel a demokrácia és felvilágosultság szintjére. A nyugati nagyvárosokban – mindenekelőtt Londonban és Párizsban – olyan bevándorlók lakta negyedek vannak, melyek egyre inkább kicsúsznak az állami ellenőrzés és a törvény hatálya alól, s ahova az eredeti európai keresztény, fehér lakosság már be se merészkedik. A nyugat-európai mecsetek és iszlám iskolák pedig a szélsőséges iszlám terrorizmus melegágyai: a párizsi gyújtogatásokat bevándorló-ivadékok indították, a 2005-ös londoni merényleteket brit muszlimok követték el, a szeptember 11-i merénylők pedig németországi egyetemi tanulmányaik idején karolták fel az iszlám fundamentalizmust. Mert a bevándorlók teljesen másra használják fel a nyugati demokrácia nyújtotta lehetőségeket, mint Európa tősgyökeres lakossága. Gyakran éppen a demokráciával és az emberi jogokkal szögesen ellentétes célokra.

Nyugati értelme szerint a multikulti kizárólag az Európán kívüli, nagyrészt színes bőrű és muszlim vallású bevándorlókra és ivadékaikra vonatkozik, még véletlenül sem a tősgyökeres, keresztény, fehér európai nemzeti kisebbségekre. Utóbbiakról Európa jóformán tudomást sem akar venni.

Csakhogy Nyugat-Európában manapság olyan 25 millió muszlim és színes bőrű ember él, és számuk rohamosan növekszik. Egyrészt a már Európában lévők magas népszaporulata nyomán, másrészt az újabb és újabb bevándorlók miatt. Immár 4 éve Brüsszelben például az újszülött fiúk között a leggyakoribb név a Mohammed. Hogyan lehetne a jövőben integrálni őket, egyre nagyobb számban, amikor nem sikerült akkor, amikor jóval kevesebben voltak, s Európa is jobb erőben volt? Népességileg is (még nem öregedett el annyira) és társadalmilag-szellemileg is (még nem jutott el a szintén balliberális gyökerű mostani mély identitás-krízishez).

Mit tehet Európa – egyelőre nyugati része, majd a népesség elöregedése nyomán idővel a Kelet is – a társadalmi integráció elősegítésére? Egyes vélemények szerint már késő megoldást keresni. Arról nem is beszélve, hogy a multikulturalizmust egyelőre csak a jobboldal kérdőjelezi meg, a roppant befolyásos balliberális szemlélet szerint még mindig az üdvösséget jelenti.

Jól figyeljenek az arab világ fejleményeire, az lesz Európa jövője, írta az egyik brit publicista a napokban zajló egyiptomi és tunéziai forradalmak kapcsán. 30 év múlva a most tüntető arab 20 évesek vezetik Európát, az ő értékrendjük és belátásuk szerint. Rokonaik már most is itt vannak, Európa gazdasága egyre inkább az ő munkavállalásuktól függ, 30 év múlva gyermekeik fizetik majd az európai idősek nyugdíját. Már ha egyáltalán hajlandók lesznek erre.