Művészmozi

A tegnapelőtt Arad városa és a Kulturális Minisztérium közötti hosszú távú, tíz évre szóló megállapodás egyik tétele a mozik újjáélesztéséről, mi több: egy művészmozi létrehozásáról szól.

Művészmozi Aradon? Amikor – két szupermarket nem is tudom hány termén kívül – már jószerével nincs is filmszínház, s a mall-ok termei is legtöbbször üresen konganak?

A múlt század hetvenes éveinek elején, ha jól számolom, Aradon hét mozi működött, négy csak a városközpontban – igaz, a televízió elterjedésének kezdeti szakaszában.

Kell manapság a mozi az embereknek nálunk és Romániában általában, amikor a kábeltévé korszakában jó száz adót fognak, s azoknak legalább felén naponta legalább egy-két filmet vetítenek?

A mozik látogatottsága minimális, a filmnézők száma viszont elképesztően magasra ugrott, mert a mozi bejött a házba, mondhatni ingyen; sokan moziba soha nem mennének el (például azért, mert idősek és nehezen mozognak), viszont a televízióban rendszeresen megnézik kedvenc sorozatukat.

Minek akkor a művészmozi, amikor tévéadók tucatjai ontják (hogy ne mondjam: okádják) filmjeiket?

Talán meglepő: éppen ezért.

Manapság (pontosabban: évtizedek óta) a filmgyárak úgymond kiszolgálják a kedves nézőt, és futószalagon készítik a gyengénél is rosszabb (a jobbik eset, ha nem egyenesen ártalmas) „műveiket” változatos műfajokban: érzelgős, nyálas (sokszor elképesztő primitívségű) szappanoperákat, bunyós, lövöldözéses, üldözéses, robbantásos, életek tucatjait kioltó, gyakran minden realitást nélkülöző akciófilmjeiket, és így tovább.

Ez kell a nézőnek, mondják.

Holott a néző azt eszi, amit kap, és a rosszra, gyengére, kártékonyra is rá lehet szokni – mint a drogra.

De vissza a művészmozira.

Mi is lenne az? Egy olyan filmszínház, amelyben értékes – a film művészet-rangjához méltó – alkotásokat vetítenek, megmutatva, mire képes a jó film. Természetesen nem gondolom, hogy egy ilyen mozival általánosan megváltoztatható lenne a filmízlés. De, legalábbis remélhetőleg, a fiatalok egy részének figyelmét fel lehetne hívni a jó filmre, értékeire a fércművekkel szemben. Elképzelem – talán naivság? –, hogy elvisznek egy-egy középiskolás osztályt ebbe a moziba, utána megbeszélik, okos szakemberi irányítással, mit is láttak, vagy kellett volna látniuk, eligazítanák őket, körültekintéssel, nyilván, pár alapvető filmelméleti, -esztétikai kérdésben. Ki tudja, tán még amolyan filmbarátok körét is alakíthatnának.

Mindenesetre furcsának találom, hogy korunk nagy hatású szórakoztató műfajával, a filmmel az iskolákban (hacsak véletlenül nem) még érintőlegesen sem foglalkoznak, holott – fájdalmas, de igaz – összehasonlíthatatlanul több diák néz filmet, mint ahány olvas.

Ha lenne művészmozi Aradon, tömegsikerre, a jegyekért való sorbanállásra aligha számíthatna, de talán olyan félezer fő körüli („elit”) törzsközönségre igen, persze nem mindennapos, hanem mondjuk, heti, kétheti vetítésen. Boldog lennék, ha rácáfolna jövendölésemre.