Ne várjunk, szavazzunk!

Frappáns fordulattal zárta az RMDSZ megyei küldöttgyűlésén a különben figyelemre méltó bemutatkozó programbeszédét Veres Attila, az aradi magyar polgármesterjelölt: Ne várj, szavazz! Mármint a következő választáson. 

Bevallom, egy immár néhaivá lett barátomat két évtizeden keresztül minden választás alkalmával sikertelenül próbáltam meggyőzni, hogy menjen el szavazni. Csak legyintett: az ő egyetlen szavazata mit sem számít az összeszámláláskor. Az egyik választás után, amikor egy helyhatósági (városi) magyar mandátum elvesztése néhány tíz szavazaton múlt, sűrűn meaculpázott, kérte a bocsánatot kishitűségéért. Mert belátta, hogy avval a mandátummal a magyar szövetség lehetett volna négy évre a mérleg nyelve a helyi tanácsban. Igencsak jöttek volna a pártok udvarolni a székhelyünkre, és ígértek volna tanácsosaink szavazatáért talán még toronyórát láncostól is. Mondtam neki: ne tőlem, hanem a közösségtől kérjen bocsánatot avval a néhány hozzá hasonlóval együtt, akik otthon maradtak.  

A soron következő idei választások talán minden eddiginél is fontosabbak lesznek. Mindenekelőtt azért, mert a szövetségnek el kell érnie az 5 százalékos küszöböt, hogy képviselőink, szenátoraink bekerüljenek a törvényhozásba, s ott frakcióként tevékenykedve védhessék megszerzett, de mindig veszélyeztetett jogainkat. Ha az elmúlt szavazáshoz hasonlóan a tömbmegyékben (de egyebütt is) távol maradva elkényelmeskedik a szavazáson való részvételt, bizony alaposan megégethetjük a szánkat. 

És szükségünk van az Európa Parlamentben is a képviselőkre, mert ők legalább hallatják szavukat az európai őshonos kisebbségek védelmében, amelyekről az ottani parlament minduntalan (szándékosan) megfeledkezik. 

Említhetném a helyi (megyei, városi, községi) tanácsok jövendő összetételét is, mert annak fontosságát elsősorban mi, a szórványban élők észleljük. Könnyű a tömbben élőknek otthon maradniuk, ha nekik mindegy, hogy a település vezetőségébe Áron helyett Péter kerül be. Mifelénk ez nem így van, ezért lenne szükség minden szavazatra. Különben az lesz, amit a tanár úr mondott diákjának a Veres Attila említette példabeszédben: ha várunk, akkor nagyon sokat kell várni a jobb életre. 

Igaz, fogyóban van Kossuth Lajos regimentje, mert fogy az ország lakossága, s vele együtt fogyunk mi is. A többségnél nagyobb arányban. De vagyunk ebben az országban még egymilliónál többen. Van több olyan európai ország, amelynek lakossága a mi nemzeti kisebbségünknél kevesebb. Most a következő szavazásnál kell(ene) megmutatni, mi a nemzetünkre jellemző vitézi virtus. Ne várjunk, szavazzunk!