Nem ér a nevem!

Gyermekkorunk játékai közben, amikor szorult helyzetbe kerültünk (majdnem utolért a fogó, vagy nem értünk be idejében a „várba”), mondtuk a címben szereplő szavakat. Egyszer jogod volt, de másodszor már nem lehetett. Ha elvesztetted a futóversenyt, neked kellett a többiek után szaladnod. Nem biztos, hogy éppen ide illően, de ezek a szavak jutottak eszembe mostanság többször is, amikor az Európai Unió egyes tagállamaiban az energiaválsághoz (de nem csak) kapcsolódó nyilatkozatokat, illetve a mutyiban folyó háttérintézkedéseket elemezgetem. Az Unió immár a sokadik olyan határozatot fogadja el, amely mind szigorúbbá teszi az Oroszország elleni embargót. Mondván, hogy az orosz kőolaj- és gázbehozatal megtiltása megbénítja majd az orosz hadigépezetet. Valószínűleg kidolgozzák a következőt is, bár már nyilvánvaló, hogy annak sem lesz értelme, mint az előzőeknek. Mert miközben a nyugati országok valamennyien megszavazták az embargót, a legtöbbjük azok életbe lépése előtt kerülőutakon, közvetítők útján beszerezték/beszerzik a számukra szükséges gázt és kőolajat. Orosz forrásból, még emelt áron is! Még azt sem mondták, mint mi, hogy egy ideig „nem ér a nevem!” De most nem erre a témára szeretném kihegyezni jegyzetemet.Már korábban az EU szigorú lépéseket foganatosított a környezetszennyezés visszaszorítására. Ennek hatására Németország beszüntette atomerőművei működését, remélvén, hogy mindenki hasonlóan cselekszik majd. Érdekes, a franciák nem tették! (Mellesleg az amerikai atomerőművek még most is orosz fűtőelemekkel működnek!) Amikor viszont kitört az energiaválság, amikor a német háztartásokban, de az iparban is igencsak szigorú takarékossági intézkedéseket kellett foganatosítani, a német kormány nemcsak a széntüzelésű, erősen környezetszennyező régi erőműveit nyitotta újra, hanem újabb szénbányák nyitásáról is döntött.  Ezért voltak nemrég az összetűzések az amerikaiak buzdította „zöldek” és a hatóságok között. Amikor egy, a területet törvényesen megvásároló, a tulajdonosokat busásan kárpótoló energetikai vállalat egy település helyén kormányengedéllyel (!) bányát akart nyitni, abban a zöldek (illegálisan!) elfoglaltak egy épületet. Ezer rendőr vonult ki, hogy eltávolítsa a klímaaktivistákat. Az akció nem volt erőszakmentes – szólt az esetről szóló közleményben, több heves összetűzés is volt a felek között. Ez a tény, ezt lehet így is, úgy is magyarázni, igazat adni mindkét félnek. Magam nem teszem, csak halkan kérdezem a kérdésben jártas szakemberektől: vajon a széntüzelésű, vagy az atomerőmű okoz működése közben nagyobb környezetszennyezést? (Nem egy csernobili méretű, vagy akármilyen katasztrófára gondolok!) Ha szükséges, miért nem az alternatív energiaforrások felé fordul az energiaválságtól rettegő német kormány?De lám, a példa ragadós, mert amit szabad Jupiternek, azt másnak is. A román kormány is gyorsan tanult, s elhatározta a különben leállításra szánt széntüzelésű erőműveinek bővítését. Azoknak viszont fűtőanyagra lesz szükségük, miközben a Zsil-völgyi szénbányákat gazdasági tényezőkre hivatkozva sorra bezárták. Nosza, gyors határozat született egy külszíni fejtésű bánya megnyitásáról Olténiában. Ott, ahol Rovinari már évtizedek óta működik. Itt nem települést romboltak le, hanem 100 (!) hektár erdő letarolását engedélyezték úgy, hogy azt nem kell pótolni, vagyis újratelepíteni. Aki ismeri a hazai statisztikákat, az tudja, hogy 1990 után hihetetlen nagyságú erdőket vágtak ki az országban. Elsősorban a Székelyföldön az egykori közbirtokossági erdők tűntek el. De nem csak! A valamikor erdőiről elhíresült Bukovina is megszenvedte a rendszerváltást. Volt olyan időszak, amikor az országban óránként tűnt el egyhektárnyi erdő, s hozott óriási hasznot a bennfenteseknek. (Volt olyan politikus, akit a Székelyföldön az Isten druzsbájának/láncfűrészének neveztek el, akkora nagyságú erdőket tarolt le családja, ismerősei vállalkozásai révén!) Különben környezetvédelmi miniszterünk nemrég jelentette be az Erdőőrség megalakítását az illegális fakitermelés megakadályozására. Remélem, nem csak porhintésnek, hogy ne tűnjön fel a kivágásra ítélt száz hektár.Történik ez, miközben a német és a román kormány is aláírt minden környezetvédelmi szerződést. Hogy ennyivel és annyival csökkenti a széndioxid-kibocsájtást. Az EU viszont ilyenkor félrefordítja a fejét, elnézi a különben mindig fegyelmezett, mindent megszavazó tagoknak a „csintalankodást” is. Nekik még egy ejnye-bejnye sem jár ki. Másokat viszont úgy büntetnek, mint a farkaskölykök a nyuszifiút, ha van, ha nincs sapkája, avagy füstszűrős cigarettája!