Nem értem

Spanyolország külterületén, az Észak Afrikában fekvő Ceuta városában immár hosszú hetek óta áldatlan állapotok uralkodnak. Mintegy 10-12 ezer illegális bevándorló szinte megbénítja a különben 80 ezer lakosú település mindennapi életét. A bűnözés (elsősorban lopás) megsokszorozódott, a köztisztaság katasztrofális, a járványok kirobbanásának a veszélye tagadhatatlan. És a helyi lakosok felháborodása, tiltakozása ellenére a spanyol miniszterelnök azt hajtogatja, amit az Európa Unió elvár tőle. Vagyis azt, hogy a helyzet megoldása nem az illegális bevándorlók visszatoloncolása Marokkóba. Így marad az egyetlen alternatíva, a befogadás. (Ennek veszélyére hivatkozva, Olaszország felfüggesztette a schengeni egyezményben előírt szabad, minden ellenőrzés nélküli határátlépést Spanyolország felöl.)

Bevallom, évek óta nem tudom megérteni az Unió vezetőségének a makacsul kitartó álláspontját. Tizenvalahány évvel ezelőtt Angela Merkel német szövetségi kancellár egyik meggondolatlanul megfogalmazott nyilatkozata nyitotta meg az illegális migráció előtt az országhatárokat. Az európai munkaerő-gondok rövid idő alatt történő megoldásának illúzióját hangoztatta. Emlékezzünk a menekültáradatban érkező atomtudósokról, csodadoktorokról, számítástechnikai zsenikről szóló szólamokra. És az első bevándorlók érkezéséről és fúvószenekaros, virágdíszes fogadásáról szóló híradásokról. 

Aztán hamar kiderült, hogy az elvárásokból alig vált be valami. Mert a bevándorlók túlnyomó többsége nem volt és most sem hajlandó integrálódni: nem dolgozik, egy évtizede a segélyekből él. (Munka nélkül is jobban, mint odahaza!) Jó részük nem sajátította el a befogadó ország nyelvét, sőt annak törvényeit sem vallja magáénak. Követelik a többnejűség elismerését, miközben minden európai országban a bigámia büntetendő cselekmény. Családegyesítés ürügye alatt a muzulmán migránsok két-három feleséget gyerekestül fogadhatnak a származási országukból és nekik is megszerzik a befogadó ország állampolgárságát! 

Nézem a híradásokban, hogy Nyugat-Európa számos országában folynak a helyzetükkel elégedetlen bevándorlók tüntetései. Törnek-zúznak, meg gyújtogatással tudatják elégedetlenségüket. És részemről itt jön az első „nem értem”. Mármint azt: ha nem tetszik nekik ott, miért nem mennek vissza szülőhazájukba? Olyan országokba, ahol már nem dúl polgárháború, sőt a fennálló rezsimet sem bélyegzik diktatúrának. 

És még egy dolog, ami számomra érthetetlen. A helyi lakosság miért szemléli mindezt birkatürelemmel? Mármint az életnívója csökkenését a befogadott migránsok ellátására szolgáló, a költségvetésből elvont tetemes összegek hiánya miatt. Vagy miért nézik tétlenül az egészségügyi ellátás színvonalának fokozatos romlását? És a közbiztonság megromlását? Arról nem is szólva, hogy a rendőri és az igazságszolgáltató szervek legtöbb esetben elnézőbben bánnak a bűnelkövető bevándorlókkal, szándékosan diszkriminálva a helyieket. 

Miközben fogalmazgatom e sorokat, érkezik a hír Spanyolhonból.  Mégpedig az, hogy a migrációpárti kormányzó szocialisták elvesztették a többséget a patriótákkal szemben. Történt annak ellenére, hogy Pedro Sanchez miniszterelnök, szavazótábora növelésére egymillió bevándorlónak ad ideiglenes szavazati jogot. Lehet, hogy a november 29-i választások urán Spanyolországot patrióta kormány és miniszterelnök fogja kormányozni?

Szóval… Úgy tűnik, Európában nagyon sokan hozzám hasonlóan nem értik a helyzetet, és várják a gyökeres szemléletváltást. Ahhoz viszont a teljes Európai Uniónak kellene megújulnia.