Nem, nem ez a politika!

Furcsa cím, de folytatom, és akkor világos lesz. Nem a politika kell eldöntse az emberek életmenetét, mert a mai politikai rendszerek egyszerűen nem veszik figyelembe a társadalom, az emberek többségének az elképzeléseit.

Bármelyik civilizáció tömegeiről is beszélnénk, nem akartak háborúzni, nem akarták a másik embert csak azért megölni, mert az nem olyan, mint én, mi vagyunk.  Erre mindig rábeszélték, felbújtatták. A háború okairól rengeteg vita és elmélet hangzott el, de az biztos: a háborúkat mindig felülről, az uralkodó osztály indítványozta. A politika folytatása, más eszközökkel – mondta a nagy szekértő, Clausevitz. Ez a politika ma már nem kell nekünk.

Ha az ember megöregszik és nyitott szemmel járt a világban, látta a sok szépet, amit a földi élet ajándékozott az emberiségnek, de látta a rengeteg gonoszságot, amit szándékosan vagy nemtörődömségből ránk zúdítanak. Miért nem tudjuk ezt megakadályozni, a többség, ezt így tapasztaltam, jót akar.

Földi világunk lehetőségei, a természet kincsei által és fantasztikus szellemi lehetőségeink segítségével szinte kimeríthetetlenek, és mindenki számára elérhetők lehetnének, ha okosan, észszerűen és becsületesen gondolkoznánk, minden élőlény érdekeit tekintetbe véve.

A ma élő több mint nyolcmilliárd emberből, legalább egymilliárd éhezik, és világszerte több mint egymilliárd személy testileg vagy szellemileg fogyatékos, legtöbbjük nem kapja meg a szükséges segítséget, támogatást. Az ún. szegénységi küszöb alatt élők száma 2010 után csökkent, most ismét növekedik, ugyanakkor rohamosan nő a dúsgazdagok száma. A kb. háromezer milliárdos vagyona egy év alatt, 13 billióról, 15 billió dollárra nőtt. Ezek a számok azért érdekesek, mert pár nappal ezelőtt a sokat vitatott Elon Musk bejelentette: hajlandó a globális éhínség megoldására 6 milliárd dollárt áldozni. A „rosszmájú“ megjegyzések szerint Musk összvagyonához képest, a hatmilliárd aprópénznek tekinthető. Igen, de ha! a háromezer milliárdos mindegyike letesz hatmilliárdot a szegények javára, az 18 ezer milliárd, amivel fel lehetne számolni Földünk szegénységét. 

Minden azon múlik, mennyire hiszünk abban a társadalomban, amelyben mindenki egyenlő jogokkal rendelkezhet, és így egyenlő esély is járhatna neki.

Világunkban mindig sok volt a probléma, de régen nem tudtuk mi van a glóbuszon, ma minden előttünk van, nincsenek titkok, ami előny is, de hátrány is, a jót, a szépet könnyű megszokni, de nagy baj, ha a rosszat is megszokjuk. 

Egy igazi nagy gondolkozója a XX. századnak megoldást talált a „hatalmasok“ legyőzésére. Gandhi, akit Mahatma, Nagy Lélek névvel illettek, térdre kényszerítette a Brit Birodalmat. Története hosszú, nehéz események sorozata, de jó volna a példát követni. Gandhi ellenezte az erőszakot az angol gyarmati uralom alóli felszabadításban. Elve az volt, hogy egy népet, az emberek tömegét, csak addig lehetséges kormányozni, ameddig az tudatosam vagy akár öntudatlanul jóváhagyja, hogy kormányozzák, manipulálják. Ebben a gondolatban minden benne van. Ideje tehát az öntudatlanságból felébredni.

Mire gondolok általában egy Új világszemlélet kapcsán?

Elsőnek eszembe jut Spengler, aki így fogalmazott:  Ahány ember (lény) van a világon, annyi világ van. A világ a sokszínűség, az örökös másság világa. Ez így igaz, de nézzük ezt szemléletesen: képzeljünk el egy hatalmas kertet, olyan angolkert félét, ahol sok tízezer növény, virág rendezetlenül, egymás mellett szorong, de azért nőnek, virágzanak, ontják illatukat, életük zavartalan, harmóniát észlelünk. Az emberiség is hasonló: nyolcmilliárd ember, rengeteg különböző géncsoport, néha felfedezhető valami hasonlóság közöttük, de valójában mindegyik másképp éli saját életét, saját kis világát. Sajnos itt a harmónia hiányzik, valami hiba csúszott az egészbe, pedig milyen szép volna, ha egy angolkerthez hasonlítanánk, és nem zavarnánk egymást a növekedésben, az életben maradásban. Rajtunk múlik!

Másodszor: sok évezreddel ezelőtt az első gondolkozó ember elkezdte keresni a rejtelmeket, honnan jöttünk, hova tartunk, ki irányít bennünket. Keresték és megtalálták, vagy megteremtették saját istenüket. Az idők folyamán nagy gondolkodók isteni törvényeket tolmácsoltak az embereknek, más, más módon, de a cél egy volt: harmóniában élni Istennel, a természettel, embertársaddal. A mai nagy világvallások mindig is ezt akarták, ez a közös ige megmaradt, ez kell a közös gondolkodás alapját képezze.

Harmadszor: az ész, a gondolkodás magaslata, ami megteremette a tudományokat, a technikát, a szupercivilizációt, a gépek világát. De megállni, ez így nem jó, veszélyes!  Az ember maradjon ember, a természet gyümölcse és függvénye. A szellem területén jöhet az elgépiesedés, a lélek elhervad, mint a virág, a fizikai test pedig elállatiasodhat. Tartsuk meg a feltétlenül szükségest, de ne tovább.

Ezt a három gondolatatot dolgozzuk fel, és megvan az új világeszme.

(Folytatom.)