Németország és a bevándorlás. Idegenebb és németebb egyszerre?

Mennyire német manapság Németország? Az a Németország, ahol majdnem annyi a bevándorló hátterű ember, mint Románia összlakossága. Az EU legnépesebb államának 81,74 milliós lakosságából 19,26 millió bevándorló hátterű, vagyis az összlakosság közel egynegyede, derül ki a német országos statisztikai hivatal legfrissebb adataiból.A szám óriásinak tekinthető, mégsem tükrözi hűen az országban uralkodó etnikai viszonyokat. A német hatóságok ugyanis azokat a személyeket tekintik bevándorló hátterűeknek, akiknek legalább egyik szülője más ország állampolgáraként született, etnikai hovatartozástól függetlenül. Ideértve a külnémeteket (régebben Volksdeutsche) is, azaz olyan németeket, akik nem Németországban születtek (Reichsdeutsche), hanem más európai országból települtek az anyaországba. Például az Erdélyből odaköltözött szászokat is, sőt, még azok Németországban született gyermekeit is, még akkor is, ha a másik szülő őshonos németországi német.A huszadik század történelmi viharai nyomán milliós nagyságrendű külnémet érkezett Németországba. 1945–48-ban Magyarországról, Jugoszláviából, és főleg Csehszlovákiából több millió németet kényszerítettek szülőföldjük elhagyására nagyméretű etnikai tisztogatások során. Olyanok, akik addig nem voltak német állampolgárok. A hetvenes évektől újabb külnémet bevándorlás indult el, amikor a még Európában élő német kisebbségek – erdélyi szászok és bánsági svábok, lengyelországi németek stb. – betelepítése állampolitika volt az akkori Nyugat-Németországban. 1990 után pedig a volt Szovjetunió területén élő közel kétmilliós német kisebbség települt át tömegesen Németországba.Németország 19,26 milliós bevándorló-hátterű lakosának jelentős része tehát Volksdeutsche, azaz külnémet. A legjelentősebb származási országok Törökország (2,8 millió), Lengyelország (2,1 millió) és Oroszország (1,4 millió), de Kazahsztánból és Romániából is közel egy-egy millióan vándoroltak Németországba. A listavezető Törökország kivételével a másik 4 országból nagyrészt éppen az ottani német kisebbségek tagjai vándoroltak Németországba. Kazahsztánban az 1989-beli utolsó szovjet népszámlálás közel egymillió németet mutatott ki, Sztálin ugyanis oda (és kisebb-részt Szibériába) deportálta 1941-ben a Szovjetunió német közösségét.További néhány millió egyéb európai, különösképpen kelet-európai, hiszen románok, magyarok, csehek, lengyelek, horvátok, szerbek stb. szintén nagy számban vándoroltak Németországba. Ők simán integrálódtak a német társadalomba, velük semmilyen gond sincs.Leginkább a harmadik világból származó bevándorlás ad okot aggodalomra, milliós nagyságrendű tömegek – elsősorban törökök, 2015–16-ban pedig arabok – érkeztek, akiknek semmi közük a német kultúrához és életszemlélethez, s akiknek integrálása illúzió. Az utóbbi időkben viszont éppen eme kategória növekszik leggyorsabban. És leglátványosabban.A német városok – főleg a nagyvárosok – utcáin egyre több az idegen, mármint azok, akik kinézetre is idegenek, függetlenül attól, hogy időközben megszerezték-e a német állampolgárságot, vagy sem. Kinézetre például a Münchenbe települt erdélyi svábot nem lehet megkülönböztetni az őshonos németektől, a már ott született Ahmedeket viszont igen.A tömeges bevándorlás megváltoztatta Németország – különösképpen a nagyvárosok – arculatát. Olyannyira, hogy a külföldi látogató gyakran elgondolkodik, hogy a Grimm testvérek országába jutott-e, vagy valamilyen közel-keleti bazárba. Paradox módon azonban a tömeges bevándorlás a német nemzeti önérzet megőrzéséhez is hozzájárult, a külnémetek körében a nemzeti öntudat, nemzeti kötődés összehasonlíthatatlanul erősebb, mint az anyaországiaknál. A hátáron túli németek számára a nemzeti öntudat létük alapeleme volt, miközben Németországban az agymosás, a nemzeti identitás lerombolása és az öngyűlölet állampolitika évtizedek óta. A betelepült Volksdeutsch-ok nemzeti elkötelezettsége nélkül, csupán a Reichsdeutsch-okra alapozva Németország alighanem még gyorsabban némettelenedne el.