Nemzetpolitika

Vége az európai nagy összeborulásnak, visszatérnek a nemzetek? Orbán Viktor ezen számításának adott hangot Tusványoson. Aligha téved, legalábbis az utóbbi idők fejleményei alapján – a gazdasági világválság, egyes országok mások általi újabb és újabb megmentése kikezdi az EU alapjait.

A magyar nemzet csak akkor lehet sikeres, ha erős anyaország áll mögötte. Magyarország miniszterelnökének igaza van, hogy a határon túl rekedt nemzetrészek hosszú távú megmaradásához létfontosságú Budapest támogatása. Segítség viszont csak attól jöhet, aki hajlandó és képes is rá.

Előbbivel tavaly óta nincs gond. 8 év nemzettelen kormányzás után – amikor a budapesti hatalom az erdélyi magyarságot még a „beáramló 23 millió román” kalap alá vette –, Orbánék hatalomra kerülésével a határon túli magyarság felkarolása bekerült az új magyar alaptörvénybe, amit a kettős állampolgárság révén immár személyes szinten is érezni lehet.

A képesség tüskésebb kérdés, hiszen a 2010 előtti 8 éves ámokfutás alatt Magyarország gazdaságilag legyengült, a társadalom kettészakadt, az anyaországiak eljátszották tekintélyüket a határon túli nemzettársak szemében. A gazdasági, társadalmi és erkölcsi sebek begyógyulása korántsem ért véget, Orbán aligha tevéd, ha ezeket tekinti prioritásnak.

Az elkövetkező lépések sem tisztázottak: milyen összenövést akarunk, illetve kikkel hajtsuk végre azt. Vagyis Budapest viszonya a határon túli magyarok politikai képviselőivel és a környező országokkal. Mert a határon túliak helyzete sem azonos. A másfél millió erdélyi és a félmilliós felvidéki magyarság helyzete a legjobb, számbelileg, valamint országaik fejlettségi szintje és EU-s politikai elkötelezettsége miatt. A 300 000-s délvidéki és főleg a 160 000-s kárpátaljai magyarság helyzete korántsem olyan jó, demográfiai, gazdasági és politikai szempontból egyaránt. Erdélyi szemmel szentségtörésnek tűnik, össznemzeti szempontból viszont alighanem indokolt, ha Budapest támogatása mindenekelőtt a mostohább sorsú utóbbiak felé irányul. Hasonló megfontolásból Erdélyen belül is el kellene már dönteni, hogy mi a prioritás, a végeken élő, beolvadásnak leginkább kitett szórvány, vagy a jó erőnlétű, népesebb székelység, amelyre a figyelem az utóbbi időben leginkább irányul?