Népességcsökkenés

Normal 0 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Nem nagy újdonság, hogy Románia az európai, főleg az uniós statisztikákban az utolsó helyek egyikén tanyázik, most azonban – ENSZ-számítások szerint – a világon is a legutolsó előtti helyen áll a népességnövekedés tekintetében. Bizonyos források szerint ugyanis 2050-ig – amitől már csak 35 esztendő választ el bennünket – az ország legalább négymillió lakost fog veszíteni, és lakossága, több mint 22 százalékos csökkenéssel, 16 millió főig eshet a mostani kb. 20 millióról. Az ország lakosságának pontos számát egyébként rendkívül nehéz megállapítani, sőt megbecsülni is: akkora a külföldi munkavállalók száma (2,5-3 milliós adatok forognak közkézen), annyira bizonytalan, hogy ki ment el végleg, és ki fog visszatérni, hogy csak nagy megközelítéssel tudjuk, hol állunk.

Nálunk rosszabbul csak déli szomszédunk, Bulgária járhat, amelynek a század közepéig ötmilliónál éppen csak kicsivel több lakossága lesz majd a mostani hétmillióval szemben.

Na és akkor mi van? – kérdezheti a hozzá nem értő. Kevesebb emberrel kell majd osztozkodni.

A hozzáértő viszont tudja, hogy hatalmas a gond. Az elosztható javakat meg kell termelni, a megélhetésre elő kell teremteni a pénzt. A tendenciák egyértelműen arra utalnak, hogy egyre több lesz az idős – a munka szempontjából inaktív, és társadalombiztosításra szoruló – ember, még akkor is, ha nő a nyugdíjkorhatár. Érezhetően nő az átlagos életkor, egyre kevesebb az aktív munkaerő, amelynek el kell tartania a többieket. Egy egészségtelen korösszetételű országban pedig a társadalombiztosítás rendkívül sérülékeny, működése bizonytalan.

Az 1989-es romániai fordulat környékén az ország lakossága valamivel meghaladta a 23 milliót. Ma 20 millió alá csökkent – a perspektívákat lásd fentebb –, miközben a világnépesség a mostani kb. 7,3 milliárdról a század közepéig 9,7, a század végéig 11 milliárdra növekszik. Románia a népességi rangsorban (az egész Európával együtt, mellesleg) egyre hátrább csúszik, ami a mi szempontunkból önmagában nem is lenne baj (még akkor sem, ha esetleg sértené a nemzeti büszkeséget), hiszen jóval kisebb – akár pár százezres, vagy néhány milliós országok is nagyon jól elvannak. (Az Unió legnagyobb egy főre eső PIB-jét a mindössze félmillió fős Luxemburg mutathatja fel.) A baj az, hogy egyre kevesebb lesz a ténylegesen dolgozók száma, egyre több az eltartott, és ilyen körülmények között roppant nehéz egy tisztességes átlag-életszínvonal biztosítása.

Megoldás, elméletileg, lenne: az anyáknak legalább három gyermeket kellene családonként szülniük. De ki hajlandó manapság ilyesmire Romániában?

 

 

 

 

 

 

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}